Féljek vagy ne féljek? ......

*Dina szemszöge*

El akarok menni! Nem bírom tovább. Félek. Nem merek kimenni a szobából. Mi van, ha Lara csak úgy kiugrik a sarokból és leszúr egy konyhakéssel? Mert megteheti. Hisz fogva tart minket. Se ki, se be. Nem gondoltam volna, hogy az én kishúgom ilyenre képes. Én voltam az egyetlen személy, aki hitt benne és tessék. Csalódnom kellett benne. Nem vagyok se szomorú se vidám. Inkább ideges. És érzem, hogy megemészt a félelem. Borzalmas, azaz érzés mikor az ember tudja, hogy itt a vég. Talán könnyebb lenne, ha én végeznék magammal? Nem lenne olyan fájdalmas. NEM! Nem hagyhatom itt a testvéreimet. Együtt kell, legyőzünk, a gonoszt ki Lara testében lakozik. Mint ha egy ördög szállta volna meg kis testét. Vajon mit értett avval, hogy ez az egész egy játék? És vajon tényleg lesz nyertes vagy vesztes? De addig se ölhetek itt tétlenül Liam ágyán. Idegesít, hogy nem tudok segíteni senkin! Még magamon se.

-        - NE! Könyörgöm ne! – hallottam egy sikítást és a szívem hevesebben kezdett dobogni. Reflexből felkeltem az ágyról és a hang után szaladtam. Óvatos léptekkel haladtam a hang irányába. Felkaptam a szekrényről egy esernyőt (tudom nem hatásos) és benyitottam a fürdőbe. Senki nem volt ott. Ez különös. Pedig megmernék rá esküdni, hogy innen jött a hang. Lassan leeresztettem a kezemet és felkapcsoltam a villanyt. A tükör ugyan olyan maszatos volt. És már tudtam ki vére szárad rajta. Hát az anyukámé. El se hiszem, hogy Lara megölte! Hogy tehette? Halk léptekkel közelebb mentem a mosdóhoz és bele néztem. Dugig volt vérrel. Annyira megijedtem, hogy hátra ugrottam. Nem ez nem lehet! Lara megint ölt. Miért teszi? A hideg végig futott a hátamon. Vajon melyik volt? És ha csak kínozta meg se ölte? Óvatosan végig húztam az ujjamat a mosdó kagyló szélén majd megszagoltam. Biztos akartam lenni abban, hogy ez igazi vér. És igen! Hirtelen megmozdult a zuhanyfüggöny és azt hittem a szívem áll le. Egy percig csend volt majd valaki elkezdett énekelni. Az esernyőt szorosabban kezdtem szorítani és elindultam a zuhanyzó felé. Lassan megfogtam az anyagot és egy nagyot rántottam rajta. A látványtól az esernyőt eldobtam és a kezeimet az arcom elé kaptam. Könnyeim folyni kezdtek és nem hittem a szememnek. Lizi feküdt a kádban és rajta ült Lara. Épp varrta össze a száját. Lizi még mindig élt. És látszott rajta mennyire fáj neki.

-         Dina? Már vártalak. – emelte fel lassan Lara a fejét.

-         E – e – engem? – nyöszörögtem.

-         Igen téged. Tudod, nem csak neki kell szenvednie. – mutatott Lizire majd vissza rám. Lizi könnyei csak úgy folytak épp úgy, mint az enyém. Próbált kiszabadulni, de nem tudott. Lara oda kötözte, valahogy amit én se tudok, hogy hogyan csinálhatta.

-         Miért teszed ezt? – kérdeztem remegő hangon és egy lépést hátráltam.

-         Te nem tudod, hogy én min mentem keresztül. Küzdtem az élettel. Aludni sem tudtam! És most mindent visszaadok nektek! – nevetett és kiugrott a kádból.

-         De miért varrtad össze a száját? – nyeltem egy nagyot.

-         Túl sokat beszélt. És meg akart ölni. Csak sajnos ez nem sikerült. – nevetett tovább. Ez miért nevetséges? Inkább szomorú vagy ijesztő.

-         Velem mit fogsz csinálni? – kérdeztem és már a küszöbön álltam.

-         Az meglepetés lesz. – röhögött.

-         Soha nem fogsz elkapni. – mondtam és becsaptam előtte az ajtót. Szaladtam. Nem tudom hova csak szaladtam. Túl nagy ez a ház! Hirtelen megfogta valaki a kezemet és berántott Lara szobájába. A számat befogta én, meg akár hogy próbáltam szabadulni nem ment.

-         Nyugi Liam vagyok. – súgta a fülembe, és levette a kezét a számról.

-         Mit keresel itt? – érdeklődtem.

-         Lara elől menekülök. – suttogta.

-         Én is. – motyogtam. – Lizit fogva tartja.

-         Tessék? – nézett rám Liam rémülten.

-         A kádban ültek és Lara épp Lizi száját varrta össze. – hadartam el.

-         Mi? De miért?

-         Mert túl sokat beszélt. Liam én ezt már nem bírom! Mi lenne, ha egymással végeznénk? – haraptam a szám szélébe.

-         Te csak viccelsz ugye? Küzdenünk kell! Nem adhatjuk fel. Lehet, hogy te már nem akarsz élni, de én még igen. Fiatal vagyok a halálhoz. És tudom, hogy nincs itt a vég! Csak okosnak kell lenni. – morogta Liam.

-         De bármelyik pillanatban belénk szúrhat egykést. Hát nem érted?

-         Dina inkább te nem érted! Lara csak játszik velünk.

-         Mi az, hogy játszik? Szerintem meg nagyon is komolyan gondolta azt, hogy az egyikünket hagyja csak életben!

-         Nem! Mindenkit életben hagy. Hisz ha sorra l meg minket nem marad játéka.

-         Tessék?

-         Figyelj! Egy gyerek akkor van el, ha van játéka nem? És ha most mindenkit kinyír, nem marad semmi. Lara nem ilyen egyszerű, ahogy te gondolod.

-         De nem is olyan bonyolult, ahogy te gondolod? Akkor miért ölte meg anyát? – sírtam.

-         Ez egy jel! Azt mutatja, hogy megmeri tenni. De hidd el nem fog minket bántani.

-         Liam miért vagy te ennyire biztos ebben? – néztem a szemeibe.

-         Igen Liam. Miért vagy te biztos abban, hogy nem foglak kinyírni! – szólalt meg egy hang a hátunk mögött. Mind a ketten egyszerre a fordultunk meg. Lara állt előttünk egy késsel a kezében amiről folyt a vér.

A vér illata...

FIGYELEM! Sajnálom hogy ilyen későn hoztam új részt. Megpróbálom minél hamarabb hozni a következőt. 

ui.:A ZENÉT KÖTELEZŐ HALLGATNI OLVASÁS KÖZBEN!

*Liam szemszöge*

- Nem biztos, hogy tudni akarjátok. – mondta Lizi.

- De tudni akarjuk! – mondtuk egyszerre Dinával.

- Hát jó. – sóhajtott Lizi és elkezdte olvasni a levelet

Kedves Payne család!(Már aki még él)

Gondolom most a fejetekben az a kérdés kering, hogy „MIÉRT?” . A válaszra vártok? Hamarosan kiderül csak nyugalom. Az élet egy játék. Aki nyer, az túléli. Aki meg veszít, az megérzi a kín keserű ízét. A hoz, hogy túléljétek, ezt a játékot egy dolgot kell tennetek. Gondolkodni! Nem fogok semmit se elárulni. Nektek kell rájönni, hogy épp mi a feladat. Ez nekem miért szórakoztató? Mert megérzitek azt a szenvedést, amit én éltem át az elmúlt években. Ha az egyikőtök valamelyik feladatot netán elszúrná, én megkeresem, és akkor fogok, vele végezni mikor nem figyel. Jó szórakozást!

Ui.: A ház minden pontján meglepetés vár rátok.

Szeretettel: Lara.

Mikor Lizi felolvasta az utolsó sorokat a papírról a lábam remegni kezdett, és mint ha a torkomat valaki szorítaná. Dyna arcáról csak úgy potyogtak a könnyek Lizi meg értetlenül meredt a félig ázott félig véres papírra. Nem értettem miért olvassa újra át. Hisz minden egyes szót tisztán lehetett érteni. Van egy olyan érzésem, hogy ezt a napot nem fogom túl élni. Dynát felsegítettem a földről és a holttest mellé léptem. Anya volt az! El sem hiszem, hogy Lara ezt művelte. Lara, aki imádta az anyukáját. Vajon mit láthatott az a kislány hogy ilyen tettekre vetemedett? Vajon miért nevezi a mi kínzásunkat játéknak? Ez nem is játék! Lara megbolondúlt.

-         Szerintem jobb, ha kimegyünk ebből a szobából. – hajtotta össze a levelet Lizi.

-         Igen. És jobb, ha ide vissza se jövünk. – motyogtam és letakartam a hullát egy fehér lepedővel.

-         Tessék? És én még is hol fogok aludni. – esett kétségbe Dyna.

-         Kétlem, hogy fogsz tudni aludni. – rázta a fejét Lizi és keresztbe rakta a kezét.

-         Mert?

-         Mert te nem vagy olyan, aki egy ilyen esemény után nyugodtan tudna szunyókálni. – sóhajtott Lizi.

-         És ha még is?

-         Akkor mész Liamhez.

-         Inkább megyek Liamhez mint hozzád. – morgolódott Dyna és kiment a szobából.

-         Miért vagy vele mindig ilyen gonosz? – néztem Lizire.

-         Azért mert megérdemli. – forgatta szemeit és ő is kiviharzott a szobából. Egy utolsó pillantást vettem a letakart holtestről majd én is távoztam a szobából. Kulcsra zártam az ajtót majd lementem a nappaliba tévézni hátha meg nyugszom egy kicsit. A kanapé kényelmes volt így gyorsan el tudtam aludni.

Egy nyugtató, de még is idegesítő éneklésre keltem. Szemeimet megdörzsöltem és az órára pillantottam. 0:00 mutatott. Ez egy kicsit ijesztő. És miért van rajtam takaró? Ki ropogtattam az ujjaimat és levakartam magamról a takarót. Vajon ki tehette rám? Biztos Dyna. Nem szereti, ha valaki takaró nélkül alszik. A dal egyre hangosabb lett, de még is olyan megnyugtató volt. Kikapcsoltam a tévét és elő vettem a zsebemből a telefont hogy az utat tudjam világítni. Nem akarok hasra esni. A kezeim jég hidegek voltak és remegtek a félelemtől.  Tudom, hogy minden egyes amatőr horror filmben az ember utána néz a hangoknak. Soha nem is értettem miért csinálják. De most hogy kb. ugyan abban a szituációban vagyok értem. Egyesével szedve a lépcsőfokokat mentem fel az emeletre. A hang egyre ijesztőbb lett, ahogy közeledtem felé. Furcsa módon a folyosó legvégéről jött a hang. Sajnos a telefonom fénye nem világította be az egész teret így közelebb kellett merészkednem. Ahogy közeledtem a hangoz egyre világosabb lett, hogy ki az a személy.

-         Te meg mit csinálsz? – kérdeztem halkan.

-         Mosom a szenvedés jelét. – mondta Lara és folytatta a törlést.

-         De miért?

-         Hogy ne hagyjon nyomot. – mondta határozottan

-         Várj! Hogy került ide vér. – kérdeztem mire ő felnézett rám. Annyira megijedtem, hogy egy lépést hátráltam.

-         Liam! A kíváncsi Liam. Talán te is így akarod végezni? – kérdezte és elő húzott egy kést a háta mögül. – Szeretnéd,hogy,már csak egy vödör vér legyél, amit egy kézlendítéssel kiöntök a folyóba? A halak biztos örülni fognak a DNS-ednek. És én is szívesen nézném, meg,ahogy a késen végig folyik a te rikító véred. -húzta végig rajta az ujját majd rám nézett - Ezt szeretnéd ? -állt fel és a ruhájáról csöpögött a szappanos víz meg a vér. – Nem hallom! Válaszolj! – markolta meg erősen a kés alját úgy, hogy az ujjai is kifehéredtek. Nem válaszoltam csak hirtelen megfordultam és futásnak eredtem.

Díj+

El se fogjátok hinni! Egyszerre 2 díjat is kaptam! Juhéééé :D
Akiknek a díjakat köszönöm:
 esther.* 
Krystal.*

Nagyon nagyon szépen köszsönöm:))))

                                                                      

         (Itt a kicsike)

1. Írj magadról 11 dolgot!

2. Válaszolj 11 kérdésre!

3. Írj 11 kérdést!

4. Küld tovább 11 blognak!

1.Nos 11 dolog így hirtelen nem jut eszembe! Sok mindent el lehet rólam mondani és aki ismer tudja is.Ezért inkább nem fárasztalak titeket evvel:)

2.

- Kedvenc évszak?* Tavasz:)

- Kedvenc könyv?*Szent Johanna Gimi

- Kedvenc együttes?*One Direction Rolling Stones The Pretty Reckless Little Mix 

- Kedvenc film?*Igazából Szerelem Rémálom az Elm utcában.

- Mióta írsz blogot?Már az őskorban kezdtem el...

- Korod?*Nem publikus :D

- Hobbi?*Van.

- Játszol valamilyen hangszeren?*IGEN*-*

- Szereted a sulit?*Hát...ez elég..khm..khm..kérdés..Hahahahah NO!

- Kedvenc blog?*Van

- Kedvenc állat?*Az is van :D

1. Mi inspirált az írásra?Hát nem is tudom...

2. A főszereplőt magadról mintáztad?Nem.

3. Van testvéred?Igen.

4. Kedvenc énekes/énekesnő?Taylor Momsen 

5. Kedvenc film?Igazából Szerelem Rémálom az Elm utcában.

6. Mennyire gondolod magad jó írónak?So good!

7. Hova utaznál el legszívesebben?London Hawaii oh je :D

8. Kedvenc banda?One Direction Rolling Stones The Pretty Reckless Little Mix

9. Kedvenc zene?Van!

10. Milyen telefonod van?Nokia c5

11. Van piercinged? Ha nincs szeretnél?Nincs és NO!

3. Írj 11 kérdést!

Boszorkány vagy? Ha igen honnan tudod?

Az előző életedben mi voltál?

Szereted a tulipánt?

Kedvenc gyümölcs?

Szeretnél tetkót?És ha igen mit ábrázoljon?

Ki a példaképed?

Kedvenc színész?

Kedvenc színésznő?

Kedvenc szín?

Kedvenc dal?

Ha elrabolnának az UFÓ-k mi lenne az első kérdésed hozzájuk?

4.Akiknek küldöm:

http://www.natalie-deardiary.blogspot.hu/  Nikii

http://christmas-love.blogspot.hu/  Tambuci 

http://icantchange.blog.neon.hu/  Bius

Sikítás...

*Dina szemszöge*

Liam megfogta a kezemet és elrántott a mosdótól, és egészen Lizi szobájáig húzott. A félelemtől a lábaim elkezdtek remegni és újra folyni kezdtek a könnyeim. Félek! És már nem bírom! Liam berontott a szobába majd elengedte a kezemet és Lizihez rohant.

- Nyugi kiszabadítalak valahogy. - térdelt le elé Liam mire Lizi hevesen kezdett bólogatni. -Dina hogy segítsek rajta? - nézett rám Liam.

- Ollóval el tudjuk vágni a kötelet. - motyogtam, és a szekrényhez siettem. Egy rántással kinyitottam a fiókot és gyorsan elkezdtem turkálni a papírok között.

- Na meg van az olló? – fordult felém Liam mire én kivettem és oda adtam neki.

- De siess! – mondtam mire bólintott egyet és elkezdte szétvágni a vörös kötelet Lizi kezeiről. El nem tudom képzelni, hogy az ÉN húgom ölte, volna meg az anyámat. Mármint ez lehetetlen, hisz egyedül Liamet és Lizit nem bírta. De Lara nem az a fajta, aki csak úgy simán gyilkol. Kell valami indok, de az a baj hogy sehol sem találom. Igen anya is hanyagolta egy kicsit, de azért szerintem nem ölne meg senkit. Az a baj hogy Lara fejével se lehet gondolkodni mostanában.

- Hú, köszi Liam. – ült fel az ágyban Lizi és a vörös kezeit kezdte dörzsölni.

- Nagyon szívesen. De szerintem öltözzünk fel gyorsan és menjünk el Larához, hogy Dina végleg megnyugodjon. – utasított minket Liam mire én kiviharoztam a szobából. Mi, az hogy végleg nyugodjak meg? Én és a megnyugvás ebben a pillanatban! ? A szívem majd kiugrik, a helyéről annyira ideges vagyok és még a kezeim is megfagynak. Gyorsan megmostam az arcomat egy kis hideg vízzel majd felöltöztem.

- Kész vagy Dina? – nyitotta ki Liam az ajtómat.

- Igen. – válaszoltam halkan és elindultam vele lefelé a lépcsőn.

- Na végre. Menjünk már! Én kinyírom azt a hülye gyereket. – mérgelődött Lizi.

- Ne beszélj így róla! Tudod, hogy beteg és akkor te még fokozod. Hát ehez csak gratulálni tudok. – kiabáltam vele és elkezdtem tapsolni.

- Dina te csak állj le mert te se foglalkoztál vele olyan sokat. És tudom, hogy te is arra gondolsz, hogy Lara ölte meg anyát. – kiabált már Lizi is.

- Nem érdekel, hogy te mit tudsz vagy mit nem. De ha őszinte akarok, lenni már te se érdekelsz. Mindig mindenki ellen, vagy és ha néha egy pillanatra a tükörbe néznél, észrevennéd, hogy milyen egy szemét egoista lény vagy. – mondtam ki egy levegőre.

- Kit érdekel a te véleményed ebben a percben? – nézett rám lesajnálóan.

- Na, jó tudod mit. Amint ez az ügy lezáródott a büdös életben nem jövök vissza. – fújtam ki a levegőt.

- Felőlem. Úgy se hiányoznál senkinek. – rántotta meg a vállát. Na, mondhatom ez nagyon jól esett. Nem elég hogy ki vagyok borulva akkor még ez a nőszemély is rá tesz egy lapáttal.

- Na jó! Szerintem ezt itt hagyjátok abba és inkább induljunk el. – vette fel Liam az eső kabátját majd a zárba rakta a kulcsot és próbálta elfordítani, de nem ment. Megpróbálta még egyszer, de reménytelen.

- Mi a baj? – kérdeztem halkan.

- Beragadt. – nyelt egy nagyot Liam.

- Tessék? – kérdezte Lizi. – Nem az nem lehet! Ki volt kint utoljára? – kérdezte idegesen mire én a remegő kezemet a magasba emeltem. – Ez remek. – forgatta a szemeit. – Biztos az okos bele törte a zárba a kulcsot.

- Te barom! Akkor Liam be se tudná dugni a kulcsot! – motyogtam.

- Na, most már tényleg fejezzétek be. Nem így kell viselkedni! Tudtommal már felnőtt emberek vagytok.  Talán Lara miattatok lett ilyen amilyen. – üvöltött már Liam is.

- Maga csak ne dumáljon szenyor tökély. Nem én tagadtam le a húgomat. – mondta Lizi.

- Ha megtehetnéd te is letagadnád. – hajtotta le Liam a fejét.

- Inkább valahogy jussunk ki! – löktem el Liamet az ajtótól és elkezdtem ráncigálni. Nem lehet igaz, hogy nem nyílik! Reggel még működött.

- Így csak elrontod. – rázta a fejét Lizi.

- Na jó elegem van. Én most szépen felmegyek a szobámba. – mondtam majd a hajamat hátra söpörtem és felmentem a szobámba. Szépen lassan kinyitottam az ajtót és amint az ágyamra pillantottam kénytelen voltam sikítani egyet. A lábaim megremegtek és lerogytam a földre. Arcomat tenyerembe temettem és elkezdtem bőgni. NEM BÍROM! Félek!

- Mia a baj? – lihegett Liam. Gondolom szaladtak mikor meghallották kétségbe esett sikításomat. Én erőtlenül az ágyra mutattam. Egy hang nem jött ki a torkomon. Ez nem lehetséges! Hisz mikor kijöttem a szobámból még nem hevert itt! Vagy még is?

- Hogy került ez ide? – rohant az ágyamhoz Lizi. – És miért vizes a teste?

- Na, jó valahogy el kell tüntetni. – mondta Liam és felsegített a földről.

- Várj itt egy boríték! – húzott elő Lizi a test ruhája alól egy ázott borítékot.

- Bontsd fel! – parancsolt rá Liam. Lizi megrázta a borítékot, hogy lejöjjön a vízról majd szépen lassan felbontotta.

- Gyorsabban! – mondtam szinte már könyörögve.

- Nyugi már.

- Ne mond nekem, hogy nyugi már mikor abszolút nem tudok megnyugodni. – kezdtem el megint sírni mire Liam elkezdte a hátamat simogatni.

- Ó te magasságos ég. – mondta Lizi miközben magában olvasta a sorokat, ami a vizes papírra volt írva.

-  Na, mond már. – mondtam.

Sajnálom hogy ilyen késve hoztam a következő részt. Sajnos ez nem lett olyan ijesztő mint amire számítottam...mind1. De mindenkit arra kérnék hogy ne csak annyit írjatok hogy "hozd a kövit " meg ilyesmi, hanem szépen fejtsétek ki a véleményeteket pár mondatban:)