Mi történt?...

*Liam szemszöge*
A redőnyömön beszivárgó nap sugarakra keltem fel.Szemeimet megdörzsöltem és egy jó nagy nyújtózkodással keltem ki az ágyból.Mobilomat bekapcsoltam és rekord gyorsasággal írtam be a PIN kódot majd ledobtam az ágyamra.Bele bújtam a papucsomba és az ablakomhoz sétáltam.Egy,két rántással felhúztam a redőnyt és kicsit meglepett a kert látványa.A tavunk ki volt ásva és olyan nyomok voltak a földön mint ha valamit vonszoltak volna.Hirtelen valami rosszra gondoltam de a végén megráztam a fejem.Ez butaság!Nem történt semmi.Biztos apa ki akarja bővíteni.Mosolyogva öltöztem fel és fütyörészve léptem ki a szobámból.Mint ha a szívem egy pillanatra le állt volna mikor meg láttam a vörös csíkot a folyosón.Ez tuti nem festék!A vér tócsában lépkedtem tovább egészen a fürdőig.Mikor megérintettem a lámpa kapcsolóját valami nyálkás és hideg trutyit éreztem a kezemen.Fel kapcsoltam a villanyt és közelebbről is meg néztem hogy mi van a kezemen.Piros volt a színe és szaga mint a véré.Tudom hogy undorító de kicsit meg nyaltam az ujjam és mint ha vér ízét éreztem volna a nyelvemen.El is torzult az arcom és rám jött a hányinger.A mosdóhoz siettem és megpróbáltam hideg vízzel ki öblíteni a számat.Szépen elzártam a csapot és értetlen fejjel néztem a tükörre.Az egész össze volt maszatolva és a kis porcelán párkányon(amin a fog keféket tároljuk)volt egy szivacs ami vörös volt.A pulcsim ujjába meg töröltem a számat és körbe néztem a fürdőben.Az egyik sarokban egy esernyő hevert és a padlón vér cseppek volta.Nem akartam tovább itt maradni ezért kimentem és úgy döntöttem benézek Dinához de nem volt a szobában.Lara szobájának az ajtaja tárva nyitva volt de erőm és kedvem sem volt bemenni abba a rémisztő szobába.Szerintem azt már szobának se lehet nevezni.Ki is rázott a hideg mikor be pillantottam.Tovább sétáltam egészen Lizi ajtajához.Halkan be kopogtam de választ nem hallottam.Óvatosan kinyitottam az ajtót és le döbbentem mikor Lizit meg láttam amint az ágyhoz van kötözve.

Gondolkodás nélkül a nővéremhez szaladtam és megpróbáltam ki szabadítani de nem sikerült.Mint ha a kötél bele olvadt volna az ágy sarkaiba.Lehetetlen volt ki szabadítani.Egy ideig gondolkodtam hogy mi tévő legyek ,majd kirohantam a szobából be anyáék szobájába de ott se találtam senkit csupán a véres lepedőt.Az idegeim nem bírták tovább és a szememből árvízként ömlött a könny.Kezeim elkezdtek remegni,ujjaim ki fehéredtek és a gyomrom görcsbe rándult.Miért hallgattam Louisra?Ő mondta hogy látogassuk meg a családot mert biztos nagyon hiányzunk neki.Aha látom!Nagyon hiányoztam nekik mondhatom.Kezeimmel letöröltem az arcomról le folyt cseppeket és meg próbáltam össze szedni magam.Vettem egy mély levegőt és ki mentem a szobából.Le szaladtam a lépcsőn és kétségbe esve kerestem Dina nővéremet.Megnéztem apám dohányzó szobájában de ott sem volt.Már föl akartam adni a keresést mikor sírásra lettem figyelmes.Megpróbáltam a hang irányba menni ami nem volt könnyű.Azt hittem az én fülem hallucinál de nem.Dina a konyha kővőn feküdt és sírt.Nem tudtam mit tegyek.Le térdeltem mellé és elkezdtem simogatni.

-Liam?-nézett rám.Szemei vörösek voltak a sírástól, és az egész teste remegett a félelemtől.

-Igen.-húztam végig ujjaimat arcán.

-Megölte.-motyogta Dina és fel kelt a hideg kőről.

-Tessék?-értetlenkedtem.

-Az éjszaka hangokat hallottam és követtem és és a kertben megölte anyát.-temette fejét tenyerébe.Le ültem mellé és szorosan át öleltem.

-De ki volt nem láttad?-kérdeztem.

-Láttam.Vagy is nem tudom hogy ő az.-szipogott.

-Még is ki?-tűrtem egy tincset a füle mögé.

-Lara.-csukklott el ijedt hangja.Szemeim ki kerekedtek és nem hittem neki.Lara?De az meg hogy mikor őrzik abban a házban?Igaz hogy Lara mostanában nagyon fura de nem tudom elképzelni hogy az a kislány megöli a saját édesanyját.

-Ez hülyeség!-mondtam.

-Mondja az aki az éjszakát végig tudta aludni.-nézett rám dühösen Dina.-De én láttam és tudom!

-Mi lenne hogy ha el mennénk Larához?-kérdeztem,és meg próbáltam meg nyugtatni de nem nagyon ment mivel én se voltam valami nyugodt.

-Rendben.-bólintott egyet és megtörölte véres kezével az arcát.

-Te mi történt a kezeddel?-fogtam meg óvatosan mire ő fel szisszent.

-Hát meg botlottam és bele estem az üveg asztalba és bele tenyereltem a darabjaiba.-mesélte.

-Ezt le kell fertőtleníteni.-mondtam és fel segítettem.Együtt felmentünk a fürdőbe de Dina meg állt a küszöbnél.

-Nem megyek be!-ellenkezett.

-Nyugi Dina én is voltam bent mindent láttam és hidd el nincs itt.

-És ha igen?

-De nincs.-mondtam és betoltam az ajtón.Ki nyitottam a kis tükrös szekrényt és ki vettem belőle mindent ami kell.Szépen lekezeltem Dina sebes kezét majd be kötöttem.

-Köszi.-mosolyodott el de mikor meg hallottuk Lizi sikítását mind a kettőnk arcáról lefagyott a mosoly.

Na meg próbáltam ijesztőre írni ezt a részt is..hát nem tudom hogy sikerült e.Remélem mindenkinek tetszeni fog.Lenne egy fura kérésem.Leírnátok nekem hogy milyen érzelmet éreztek miután el olvassátok a történetemet?Nagyon szépen meg köszönném:)

Muszáj!...

*Lara szemszöge*
Nincs mese végeznem kell velük.Még akkor is ha legbelül nagyon fáj.Igen nekem is vannak érzéseim,meglepő mi?Az orvosok meg a szüleim mindig úgy tüntetnek fel mások előtt mint ha egy szívtelen lény lennék aki meg keseríti az életüket.Pedig nem!Igen is van szívem ami ugyan úgy működik mint egy átlagos embernek.Mikor az ég felvette az ő kis fekete leplét elindultam a házunk felé.Világosban nem lehet gyilkolni!Biztos mindenki látott amatőr helyszínelős sorozatokat meg ilyen olyan gyilkos filmeket amiben a pszichopata tömeg gyilkos világosban ölte meg áldozatait.Ez mind csak mese.Ez viszont a valóság amiben nem lehet csak úgy lemészárolni egy embert reggel vagy délben.Ehez idő kell és egy jól ki tervelt ötlet.Meg is volt rá a lehetőségem a kórházban amit ki is használtam.Éjszakáimat a kis könyvem írásával töltöttem ugyan is féltem el aludni.Mi van ha álmomban öl meg?Onnan nincs kiút!Igaz hogy a saját álmom és hogy nekem kéne irányítanom de mikor az ember már az önbizalmát is elveszti mag az ön uralmát onnantól kezdve mindenedet irányíthatja.Gondolom mindenkinek volt már olyan érzése hogy tehetetlen és haszontalan.Vagy hogy úgy bánnak vele mint egy felmosó ronggyal.Ide oda húzogatják aztán vissza hajítják a mocskos vízbe.Én is így éreztem magam mikor bekerültem abba az intézetbe.De most más szelek fújnak és vissza adok minden fájdalmat amit ők valaha is okoztak nekem.Ahogy a mai gyerekek mondani szokták "a fagyi vissza nyal".Kis táskámba minden olyan felszerelés benne volt amire szűkségem lehet az este folyamán.A hogy léptem úgy csapódtak össze a fém tárgyak a szütyőmben.Meg próbáltam az egyik kezemmel leszorítani hogy ne legyen olyan hangos de mind hiába.Minden mozdulatomra reagáltak.A házunk kapuja be volt zárva így nem volt más választásom át kellett másznom rajta.Apám nem egy parázó alak ezért kis kerítést állított fel.Rosszul tette.Úgy látszik nem gondolkodott.Röhögve dobtam át a táskámat majd egy nagy lendülettel fel léptem a kis beton párkányra és át tettem a jobb lábamat majd a balt és bent is voltam.A vállamra dobtam a terep színű táskámat majd lassan a bokrok felé közeledtem.Sötét van szóval ez azt jelenti hogy mindenki alszik már.Gyerek játék lesz.Fel pattantam és meg kerültem a házunkat,és közben a szemeimmel követtem az ablak sorokat.Kerestem egy bizonyos ablakot.Nem volt nehéz rá találni.A ház legöregebbik ablaka.A kerete fehér volt egy ideig míg nem az eső tönkre nem tette.Azóta potyog le róla a fehér festék darabok.Az a jó ebben a házban hogy némelyik tégla ki áll így könnyebben jutok fel az áldozatomhoz.Vettem egy nagy lendületet és felhúztam magam.Kicsit megerőltető hogy csak az ujj perceiddel kapaszkodhatsz de sikerült fel másznom.Anyukám esténként kinyit minden ablakot hogy szellőzőn egy kicsit a lakás.Hát nem kellett volna.
Óvatosan kinyitottam és bemásztam rajta.Ledobtam a táskámat a földre és kivettem belőle a legélesebb tárgyat ami egy olló volt.Közelebb léptem a nyugodt testhez majd vettem egy mély levegőt és kezeimet a magasba emeltem és egy hirtelen mozdulattal anyukám testébe döftem a tárgyat.A vér csak úgy fröcsögött össze vissza.

Hogy meg bántam e hogy végre hajtottam ezt a mozdulatot?Nem!Igen is jól esett.Egy természetes ember ilyet soha nem művelne egy család tagjával.De én nem abba a kategóriába tartozom.Vigyorogtam miközben a vér be terítette a fehér ruhámat.Kivettem a szekrényből egy ruha darabot és bele töröltem az ollómról le folyó vért majd vissza dobtam a táskámba.Egy rántással lehúztam a holttestet az ágyról és megpróbáltam magam után húzni.Nem vagyok egy gyenge kölyök.De be kell hogy valljam azért volt ilyen könnyű húzni mivel a vér csurgott ki belőle és ugye bár az a folyós anyag csúszik.Olyan volt mint ha vajat meg olvasztanánk és végig öntenénk a folyosót vele és azon csúszkálnánk.Hogy magam után nyomot hagyjak bele mártottam három ujjamat a leg nagyobb vér tócsába majd a fürdőbe szaladtam és a tükörre írtam nagy betűkkel hogy "GYILKOS".Le mostam az ujjamról a maradék vért és mosolyogva pillantottam a tükörbe.Most az egyszer büszke voltam magamra.Boldogan mentem ki a mosdóból.Meg fogtam anyám kezét majd le húztam a lépcsőn.Gyorsan kellett cselekednem ugyan is nem kis hangja volt ahogy vonszoltam a tetemet.Óvatosan kinyitottam a bejárati ajtót és végig húztam a sáros földön.A torna cipőm se volt különb.A converse jelet már alig lehetett látni.Egy el mosódott kis csillag volt.Ledobtam a földre a táskámat és egy ásóval (ami a ház oldalának volt támasztva)elkezdtem ki ásni a kis tavunkat.Nem kellett sokat dolgozni.Csak egy probléma volt.Nem egyedül voltam a kertben.Nem láttam csak éreztem hogy a személy a tekintetével ki lyukasztja a hátam közepét.

Nagy nehezen meg hoztam a következő részt.Nagyon örülök hogy ennyi embernek tetszik és hogy ennyien komentelitek az írásomat.Arra kérnélek titeket hogy írjátok le nekem ki a kedvenc szereplőtök és miért.Előre is köszönöm:)

Gondolni se mertem rá...

*Dina szemszöge*
Lizi mostanában elég ellenszenves.Szerinte Lara tette tönkere a családot,ami őrültség mert nem ő.Inkább Lizi az akit tönkretette.Itt pattog mikor igen is jól tudja hogy Larának nagy szüksége van rá.Nem tudom ő hogy érezné magát ha ebben a helyzetben lenne.Szüksége lenne egy támaszra de senki nem foglalkozna vele.Liamék este felé jöttek haza de mind a ketten gyanúsan némák voltak.De bevallom őszintén hidegen hagyott az állapotuk.Őket se szokta érdekelni hogy vagyok.Akkor én miért kérdezzek rá?Épp az újságot lapozgattam mikor különös hangokat hallottam.Biztos a szél mivel oda kint nincs valami hű de jó idő.Az eső csak úgy szakadt és az ablakomon koppantak a éppen lehulló víz cseppek.Nem éppen zavart mivel bele merültem a celeb pletykába.De mikor már a hangok sokkal tisztábban hallhatóak voltak eléggé be paráztam.Óvatosan leraktam a földre az újságot és lassan fel keltem a székemről.Meg fogtam a leghatásosabb fegyvert ami a közelemben volt(egy esernyő)és lassú léptekkel közelítettem meg az ajtómat.Annyira ismerős volt ez a szituáció.Mint ha láttam volna valahol.Remegő kézzel nyomtam le a kilincset és óvatosan kukucskáltam ki a folyosóra,de senkit nem láttam.A hangok viszont egyre hangosabbak lettek.Nem tehettem mást.A hang irányába kellett mennem.Akár mennyire féltem is.Muszáj kideríteni mi ez.
Megpróbáltam halkan végig osonni a folyosón.Az ujjaim már hó fehérek voltak annyira szorítottam az esernyőt.A érdekes zajok a húgom szobájából jöttek.Lassan kinyitottam az ajtót de senkit nem láttam.Lara szobája eléggé félelmetesen néz ki.Kiskorában imádta a rózsaszínt,meg az ilyen olyan cuki dolgokat de mióta úgy mond "meg bolondult" az egész kis lány megváltozott.Feketére festette a falait és vér fagyasztó képeket akasztott ki a falaira.Besétáltam a szobába mivel még soha nem voltam itt.Féltem bejönni.Ilyen helyiségeket horror filmekben látni nem pedig egy átlagos családi házban.Már amennyire átlagos a mi családunk.Meg álltam a szoba közepén és végig mértem a falakat.Csupa frusztráló kép lógott a falon és a babák arca se volt valami barátságos.Fejemet hátra szegeztem és vetettem egy pillantást a plafonra.A lélegzetem is el állt mikor a szememmel végig mértem Lara kis térképét.A fehér plafonon csak úgy virítottak a piros csíkok.Nagyon ismerős volt ez a térkép.De honnan?Várjunk csak!Hisz ez a házunk terv rajza!!Még is minek kellett Larának ez a tervrajz?És miért pirossal írta fel?Gyorsan megráztam a fejemet és az asztalához léptem.Egy csomó olyan lap hevert ott amin csak számok voltak.Semmi írás vagy ilyesmi..csak számok ami egy kicsit furcsa.Lara nem szokott csak úgy magától neki állni számolni.Kihúztam a fiókját és elkezdtem benne kutatni.Tudom kicsit gusztustalan viselkedés hogy más tulajdonai közt turkál az ember de ebben a helyzetben muszáj volt.Csomó rajzot meg furcsa tárgyakat rejtett e kis fiók.Hirtelen valami éles zaj csapta meg a fülemet  és a szívem is meg állt annyira megijedtem.Kirántottam a zseblámpát a szekrényből és óvatosan kiosontam a szobából.A hangok mint ha a fürdőből jönnének.Remegő lábakkal közeledtem a fürdőszoba ajtajához.A szám kiszáradt a félelemtől és az ujjaim hidegek voltak még is izzadtak.A jobb kezemmel elfordítottam a kilincset és egy halk nyikorgással ki nyílt előttem az ajtó.Úgy lépkedtem a padlón mint ha vékony jég rétekből állna az egész.Minden egyes nyikorgásnál a szám szélébe haraptam.Minden porcikám reszketett.Óvatosan felkapcsoltam a villanyt és mikor a tükörre pillantottam ijedtembe egyszerre elejtettem le  az esernyőt meg a zseblámpát.Jó hangosat koppantak a földön.Kezemet a szám elé kaptam és szememből kicsordult egy könny csepp ami a félelmemet jelezte.A tükörre nagy betűkkel fel volt írva hogy "GYILKOS"és ez mind valami piros festékkel.Aminek igazából nem is volt festék szaga.Közelebb hajoltam a tükörhöz és bele szippantottam a levegőbe.A szívem még hevesebben kezdett dobogni és a kezem is jobban remegett.Ez a különleges illat ami megcsapta az orromat hasonlított a vér jellegzetes illatára.

Hirtelen felindulásból megfogtam a mosdó kagylón heverő szivacsot,engedtem rá egy kis hideg vizet és elkezdtem sikálni a tükröt.Csikorgó hangot adott ki ahogy neki nyomtam a szivacsot a tükörnek.Egy hideg víz csepp végig folyt a kezemen amitől kirázott a hideg.Nem is tudtam lemosni az egészet,csak össze maszatoltam a tükrön lévő feliratot.Dühömbe a földhöz vágtam a szivacsot majd felkapartam a zseblámpámat és kirohantam fürdőből.Könnyeim szaporábban kezdtek hullani és annyira féltem hogy rázni kezdett a hideg.A fogaim egyfolytában egymásnak csapódtak és az egész testem hulla fehér volt plusz liba bőrös.Senkinek nem kívánom ezt az érzést.Felkapcsoltam a zseblámpát és a folyosó útját világítottam meg vele.Bár ne tettem volna!Az egész folyosó úszott a vérben

Bár nem voltam benne biztos hogy vér mert csak piros volt.De csak nem öntött ki valaki direkt egy doboz festéket!?Úgy követtem a piros csíkot mint Dorothy a sárga köves utat.Bár az enyém ijesztőbben hangzik mint Dorothy kis boldog meséje.Nagyon meglepődtem mikor a piros csík az anyukám ajtajához vezetett.A zseblámpa fényét az ajtóra vezettem és a látvány nem volt valami leány álom.A kilincs tiszta vér volt és az ajtóról is folyt.Nem érdekelt hogy amint hozzá nyúlok a kilincshez rögtön véres lesz a kezem.Egy hirtelen mozdulattal berontottam a szobába és felkapcsoltam a villanyt.Mind végig abban reménykedtem hogy anyukámat fogom megpillantani elsőnek amint békésen szunyókál az ágyában.De nem így történt.A fehér huzat csurom vér volt.Az idegeim nem bírták tovább.Kétségbe esve  rogytam a földre és arcomat a kezembe temetve bőgtem.Nem érdekelt hogy véres lesz az arcom.Vissza akarom kapni a régi életemet!Amiben még Lara normális volt.Bár vele lettem volna azon a szörnyű napon.Igen részben az én hibám is mivel nem voltam hajlandó érte menni az iskolába.De nem gondoltam volna hogy ilyen súlyos következményei lesznek.Vissza akarom kapni az én egyetlen göndör hajú barna szemű húgocskámat.Sőt az életemet akarom vissza kapni.Hiába dicsekszik velem anya hogy Dina ilyen állást kapott Dina amolyan összeget kap fizetésnek.Hamarosan egy fityinget se fogok keresni mert nem tudok koncentrálni a munkámra.Egyfolytában Lara jár a fejembe és én ezt már nem bírom!

Gondolataimat egy hangos ajtó csapódás zavarta meg.Hú de jó lesz ha most engem akar kivégezni az a szadista állat!Vettem egy mély levegőt és feltápászkodtam a földről.Meg próbáltam az össze bátorságomat vissza nyerni és magabiztos léptekkel mentem ki a szobából.A zseblámpámat ismét felkapcsoltam hogy lássak valamit mert még az kéne hogy orra bukjak a lépcsőn.Remegő kézzel fogtam meg a korlátot majd puha léptekkel mentem le a lépcsőn.A földszint össze helyiségét végig jártam de sehol semmit nem találtam.Se vérnyomot se semmit.Már épp fel akartam adni mikor az ablakból megpillantottam valaki.Nem láttam tisztán hogy ki az mert olyan sötét volt oda kint.Csak azt láttam hogy épp egy hullát húz maga után.Nem gondolkodtam sokáig.Elkezdtem szaladni a bejárati ajtó felé.Feltéptem az ajtót majd kiviharoztam a kertbe.Nem érdekelt hogy pizsamában mentem ki a hidegbe.Sőt az se hogy mezit láb járkálok a sáros földön.Volt egy tippem hogy hova viszi az a barom a holttestet!Hát persze hogy a kis tavunkba.Azt még apa csinálta nekünk mikor kicsik voltunk.Igazából Liam könyörögte ki mert szeretett volna egy be épített medencét..de nem így sikerült.Zseblámpám fényét a kis tóhoz irányítottam és egy bokorból néztem tovább az eseményt.Várjunk csak egy kicsit!Ismerős az az alak.Mármint aki húzta maga után a hullát!Hisz ő....

Na meghoztam a következő részt.Remélem mindenkinek fog tetszeni:)Megtennétek nekem hogy bővebben kifejtitek még is hogy tetszik a történetem?Nagyon fontos lenne!Előre is köszi!<3

Csak egy kislány..

*Lara szemszöge*
Miután Liam távozott a szobámból még egy jó ideig a földön gubbasztottam és sírtam.Ez az egész nagyon rosszul esett nekem.Be vallom őszintén szívesen leszúrtam volna mivel túl tengett bennem a düh amit mással szerintem nem lehet csillapítani.És akkor az orvosok szerint nincs ön kontrollom.Letöröltem az arcomról a könny cseppeket majd megfogtam az ollót és teljes erőmből az ajtónak vágtam.Nem kell nekem Liam se a szeretete.Amúgy meg nem tehet róla hogy ide kerültem.Egyszerűen meg akar ölni!És én nagyon félek.Nem csak nap közben kísért de már az álmaiba is beférkőzik.Ha hagyták volna az orvosok hogy az nap levágjam a szemhéjamat legalább nem kínlódnék.Úgy se kellek senkinek.Max Dinának.De már ő is kezd elhanyagolni.Hetente egyszer ha jön.Lizi meg jó magasról tesz rám.Anya mindig avval etet hogy sok a dolga de valójában nem akar látni mert széggyel.Liam meg...róla nem is beszélnék.Nagyon fáj hogy majdnem mindenki bolondnak titulál.Pedig nem vagyok az!Ó bárcsak ne lettem volna akkor ott.Csodás életem lehetne de az az elmebeteg ember mindent elrontott.És még mindig a fejemben van ahogy az a kislány az életéért könyörgött.Nem tudtam rajta segíteni.És ez nagyon is aggaszt.Érzem ahogy szét tép a bűn tudat.Érzem a gonosznak a meleg suttogását ahogy megcsapta jég hideg füleimet.Érzem a fájdalmat amit minden nap átélek.
Egy folytában az a bizonyos mondat jár a fejembe."Ha elmondod bárkinek is,az lesz az utolsó mondatod az életedben".Félek ha elmondom bárkinek is ő megtalál és ki nyír.A pszichológus egy rossz álom űzőt akasztott a lámpámra.Valójában nem tudom mi a neve de szerinte elűzi a rossz álmot és csak jót álmodik az ember.Nos nálam ez nem sikerült.Fölkeltem a hideg kőről és leszedtem a lámpámról azt a micsodát és szépen az asztalomra helyeztem.Majd az ajtóhoz sietem és fel vettem a földről az ollómat.Leültem a kis asztalhoz és szét vágtam azt a valamit.Nem kell nekem ilyen masina.Nem is működik!Leszedtem róla a tollakat és a rongy babám fejére ragasztottam az összeset.Igazából ez nem is rongy baba ha nem inkább "wudu baba".Az összes család tagomról készítettem egy ilyen kis bábút.És amelyik a legtöbb fájdalmat okozza nekem abba bele szúrok egy kis gombos tűt.Eddig Liam mellkasában van a legtöbb.Meg is érdemli.Mindig abban reménykedem hogy érezze a fájdalmat.Hogy meg tudja nekem milyen érzés itt lenni.
Levettem a dobozom fedelét és kivettem a kis könyvet belőle.Dina megígérte hogy elhozza nekem azt amit otthon hagytam.Ezekben a könyvekben az álmaim vannak.Majdnem mindennap ugyan azt álmodom csak egy kis változással.Igazából nem csak rajzok vannak benn ha nem számolások is.Minden éjszaka megjelenik az álmomban egy szám amit le jegyzetelek ebbe a kis füzetbe.
-Bejöhetek Lara?-nézett be az ajtón Lizi.
-Miért akarsz bejönni?-raktam a dobozba a könyvet és kezembe vettem az ollót.
-Mert beszélni akarok veled.-csukta be maga után az ajtót.
-Miért?Soha nem akarsz velem beszélni.
-Tudom de...-akadt meg.-Tudod azért akarok veled beszélni mert a húgom vagy.-nyelt egy nagyot.
-Nem vagyok köteles veled szóba állni.-morogtam.
-Tisztában vagyok avval.De miért nem akarsz Liammel szóba állni?
-Csak.Nincs semmi közöd hozzá.És most húzz innen.-szorítottam jobban az ollót.
-Na ide figyelj te kis taknyos!Semmi jogod nincs hozzá hogy ilyen hangnembe beszélj velem.Elegem van hogy sajnáltatod magad.Leszarom hogy ki akar téged megölni mert valójában az ami a fejedben van csupán a bugyuta elméd születése.Semmi köze a hoz ami valójába történt veled.Te nem beteg vagy ha nem bolond!-üvöltött velem mire el öntött a harag és oda vágtam az ollót hozzá ami a kezében landolt.
-Te hülye gyerek.-üvöltött hangosabban és mellkasához szorította a véres kezét.-Tud meg ezért nem szeret senki.Megértem Liamet tudod én is szívesen titkolnálak el.De sajnos már tudnak a létedről.
-Húzz innen!-álltam fel a székről.
-Mert?Tudod én elmehetek innen de te örökké itt maradsz.-ordította majd kimenekült a szobából.Kivettem a dobozból a babát és agyon szurkáltam tűvel majd kinyitottam az ablakomat és kidobtam.Megérdemelte hogy neki vágtam az ollót.De majd meg látjuk mit fog szólni ha éjszaka megjelenek a háznál.Igaza volt a gyilkosnak.Ha sorban megölöm a család tagjaimat megtisztul a lelkem és végre nyugodtan élhetek.Már csak ki kell jutnom valahogy ebből a börtönből.A kis szekrényemhez siettem és kivettem belőle a hátizsákomat majd minden cuccomat szépen bele dobáltam.Felvettem a kabátomat no meg a cipőmet és a vállamra dobtam a táskámat.Kinyitottam még jobban az ablakomat és kifeszítettem egy székkel.Az egyik lábamat felraktam a párkányra majd oldalra pillantottam.Meg akadt a szemem az asztalon lévő családi képen.Oda rohantam az asztalhoz és egy ideig néztem majd megfogtam és erővel a földhöz vágtam hogy ripityára törjön.Fel emeltem egy üveg szilánkot,majd bele szúrtam az ujjamba hogy kibugyogjon a fehér bőröm alól a rikító piros vér.Megfogtam a képet és elkezdtem a saját véremmel írni az üzenetet a fénykép hátuljára.Miután evvel végeztem össze hajtottam,leraktam az asztalra és az ablak felé indultam.Fel léptem az ablak párkányra és lemásztam a ház oldalán.Nagyon fájt a szúrt seb az ujjamon de pillanatnyilag nem érdekelt.Mikor sikeresen földet értem elindultam a park felé.Hisz még reggel van.Este fogok lesulytani rájuk.És már tudom is ki lesz az első áldozat...

Nagyon sajnálom hogy csak most hoztam a következő részt de nagyon sok tanulni valóm volt.Remélem azért olvassátok a történetemet.Tudom nem lett valami hosszú fejezet..3 komi és megpróbálom hozni a következő részt.

Félelem..

*Liam szemszöge*
Egy szem hunyásnyit se aludtam az éjjel.A baba kinézete egyfolytában a szemem előtt volt.Nem tudtam kiverni a fejemből.Meg az a szoba is.Ha rá gondolok a hideg futkos a hátamon.Nagy nehezen felkeltem az ágyból és lesattyogtam a lépcsőn.Érzetem ahogy a tojás rántotta illata meg csapja az orromat.
-Kis fiam nem aludtál az éjjel?Olyan karikásak a szemeid.-jött hozzám anya aggódva és kezei közé szorította az arcomat.
-Igen.Még nem szoktam meg az ágyat.-hazudtam majd le ültem az asztalhoz.-Többiek?-érdeklődtem.
-Lizi szokás szerint még alszik Dinát meg nem láttam.-mondta anya és közben vissza rakta a kenyeret a tartójába.
-Itt vagyok anya.-motyogta Dina az ajtóból.-Amúgy szia öcsi.-jött oda hozzám és megölelt.
-Mind ketten kértek tojást?-érdeklődött anya.
-Természetesen.-mondtuk egyszerre.
-Amúgy mikor fogod meglátogatni Larát?-szürcsölt bele a narancs lébe Dina.
-Hát úgy terveztem hogy ma.-haraptam a szám szélébe.Kicsit parázok hogy mit fog majd szólni Lara hogy itt vagyok.Már vagy 1 éve hogy utoljára láttam.Lehet hogy már nem is emlékszik rám.
-Jó reggelt mindenkinek.-ült le az asztalhoz Lizi.
-Neked is lányom.Amúgy beadtad az önélet rajzodat az óvodába?-érdeklődött anya.
-Ne Lizi óvó néni lesz?-nevetett Dina.
-Bajod van Edina?-pillantott Lizi szúrós szemekkel Dinára.
-Á semmi semmi.
-Ő eltudna engem vinni valaki .-kérdeztem halkan.
-Persze öcsi elviszlek.-veregette meg a vállamat Lizi.-Sajna ma én vagyok a soron.
-Ennyire fáj neked hogy meg kell látogatnod a húgod?-nézett rá Dina kerek szemekkel.
-Megmondom őszintén igen!Elegem van hogy sajnáltatja magát és direkt talál ki ilyen szarságokat hogy körbe ugrálják.-fintorgott Lizi.
-Te hallod magad?Miért játszaná el hogy beteg?Inkább te vagy beteg.Milyen testvér vagy?Szegény igyekszik hogy hamarabb haza kerüljön és a szívem megszakad mikor a kis könnyes szemeibe nézek te meg egy ilyen kijelentéssel elintézel mindent.Nem veszed észre hogy az egész család azon van hogy haza hozza Larát?Legalább egy picit segíthetnél.-tért ki magából Dina.
-Te csak maradj csöndbe.Ne képzeld azt hogy te egy ártatlan angyal vagy aki mindenkin segít.-üvöltött Lizi.
-Mert te azt tudod.-fintorgott Dina.
-Na jó Liam most azonnal öltözz fel mert indulunk.Nem akarok vele lenni egy lég térben.-mondta Lizi és kiviharzott a konyhából.
-Ennek mi a baja?-kérdeztem.
-Szerinte Lara tette tönkre a családot.-sóhajtott anya és lerakta elénk a tojást.Az egészet elpusztítottam.Nagyon finomra sikeredett.Már rég ettem ilyen laktató reggelit.A közös kecóban Harry szokott főzni és olykor eléget mindent.Segítettem anyának elmosogatni majd felöltöztem.
-Liam told már le azt a nagy hátsódat.-üvöltözött Lizi a földszintről.
-Itt vagyok már nyugi.-mentem le a lépcsőn.Ő ezt egy fintorral jutalmazta majd együtt elhagytuk a házat.
-Ne vezessek én?-szálltam be a kocsiba.
-Míg ez az én kocsim addig nem.-tette bele a kulcsot a lukba és elindultunk.Egy szót se szóltunk egymáshoz.Még akkor sem mikor oda értünk.Bementünk a kórházba majd valamilyen lapokat írogattunk alá és végre szabad volt a pálya.El se hiszem hogy találkozom a húgommal.
-Na menj itt várlak.-lökte meg a vállamat Lizi.
-Tessék?Te nem jössz be?-csodálkoztam.
-Liam öcsi ide figyelj.Tudom hogy egyedül akarsz vele lenni mert már nagyon régóta nem találkoztál vele.Amúgy meg a büfében adnak finom csokis fánkot.Na menj itt várlak.-mosolyodott el és elindult a büfé irányába.Vettem egy mély levegőt és benyitottam.A húgom csodálkozva pillantott fel a könyvéből.
-Te mit keresel itt?-kérdezte határozottan.
-Hát meg akartam nézni hogy jól vagy e.-csuktam be magam után az ajtót.
-Nos épp vagyok szóval mehetsz.-motyogta és közben a füzetében írogatott valamit.
-Mi?El akarsz küldeni?-léptem közelebb.
-Képzeld el igen.-pattant le az ágyáról és a fiókból ki vett egy ollót.-És ha még egy lépéssel közelebb akarsz jönni komolyan mondom leszúrlak.És ez nem vicc.-jött közelebb hozzám.
-Lara ne legyél bolond.Miért akarsz leszúrni?-nyeltem egy nagyot.
-Már nagyon régen nem láttalak és tudom hogy utálsz.Vagy ha nem is akkor szégyellsz.Hidd el megérzem én.És most pofátlanul ide jössz.Te sunyi dög vagy!Tudod hogy ez nekem mennyire fáj?-kérdezte könnyes szemmel.
-Lara ez mid baromság.Én igen is szeretlek.Légyszíves rakd le azt az ollót.-léptem közelebb hozzá.
-Én figyelmesztettelek Liam Payne.Még egy lépés és ez az olló a mellkasodban fog landolni.-szorította még jobban az ollót.
-Lara kérlek.-könyörögtem és én is már a sírás szélén álltam.Meg akartam neki mondani hogy igen is számít nekem hogy hogy van.Mert a testvérem és tudom kell mi van vele.
-Nincs könyörgés.Miért nem látogattál meg?Fontosabb a banda mint hogy velem legyél?-gördült le egy könny csepp a kis arcán.
-Nem Lara nem.-motyogtam.Vagy még is?Nem tudom.Mind a kettő ugyan olyan fontos nekem.
-Akkor meg?Hidd el nézhetem a tévét és amikor téged adtak tudod milyen boldog voltam hogy végre láthatlak?Még tévéből is?És mikor mondtad hogy nagyon hiányzik mind a két nővéred és hogy a szüleid is.A szívem össze szorult.Engem miért nem említettél?Én is a család tagja vagyok.Bár ha végig gondolom nem szívesen akarok lenni.Egész nap csak sírtam és az orvosok nem tudták hogy mi a bajom.Liam te rontottál el még jobban.-sírt.Az én szívem is meg szakadt mikor hallottam mit érzett.Akaratom ellenére én is elkezdtem sírni.
-Lara nem tudtam más csinálni.A média mindent kiderít.És ha nem ők akkor a rajongók és nem akartam hogy engem is bolondnak tituláljanak.-mondtam.
-Bolond?Szóval szerinted bolond vagyok?-ejtette ki a kezéből az ollót ami a földre zuhant és vele a húgom is.Össze rogyott szegénykém gyenge kis térdei.Arcát kezeibe temette és még jobban zokogott.
-Lara én nem úgy értettem.-mentegetőztem.
-Miért hogy értetted?-nézett rám mérgesen.-Ó Liam te tökéletes vagy.Annyira elegem van belőled tudod.És most át lépted a határt evvel a kijelentéssel.Gyűlöllek Liam!Bárcsak meg se születtél volna.Vagy tudod mit jobb lett volna ha én nem születek meg.-kiabált.
-Ne mondj ilyeneket.Hogy bizonyítsam be hogy igen is szeretlek?
-Sehogy.Nem vagy fontos számomra.Utálsz?Utálj most már nem érdekel.De hidd el meg emlegeted hogy ezt mondtad.Jobb ha vélsz Liam mert ne tud meg mit művelnék veled.Bárcsak téged kapna el a gyilkos és nem engem.Nem bírtam tovább.Erőből kinyitottam az ajtót és utána be is csaptam.Jogos hogy ezt teszi velem de miért kívánja a halálomat?Nagyon félek ettől a kis lánytól.Félek hogy nem a gyilkos fog lesújtani rám ha nem ő maga.

3 komi és megpróbálom hozni a következő részt:)

Diliházban..

*Dina szemszöge*
Rajtam volt a sor hogy meglátogassam a kis húgomat a "kórházban".Anya nem szereti ha diliháznak nevezzük.Szerinte rosszul esik Larának.Nagyon aggódom érte.De félek is tőle.Mi van ha az egyik nap ok nélkül rám támad?Kicsit furcsa gondolataim vannak de ha végig nézzük Lara ijesztő tevékenységeit ez is meg eshet.A zuhogó esőben robogtam végig a város utcáit.Mire oda értem már a pólómból is a vizet lehetett facsarni.Anya mondta hogy vigyek eső kabátot de nem hallgattam rá.Rosszul tettem.Ahogy beléptem a kórház bejáratán rögtön megcsapta az orromat az a különleges szag.Személy szerint én gyűlölöm ezt a szagot.A hideg is kiráz tőle.A recepciós asztalhoz léptem és vártam míg egy nővér felbukkan.
-Jó napot kívánok.Miben segíthetek?-jött oda egy fehér ruhás öreg nénike.
-Csókolom.Lara Payne-hez jöttem.-motyogtam.
-Oké.Tessék itt kellene alá írni.-nyomott az orrom alá egy papírt.
-Ő minek kell alá írnom?-néztem fel furán.
-Ó tudja kedveském mostantól minden látogatónak alá kell írnia egy papírt hogy felelősséget vállal a saját testi épségéért.-mosolyodott el a néni.Tessék?Szóval ha rám támad egy ideg beteg és mondjuk meg késel akkor az az én hibám lesz?Milyen baromság ez?Inkább a kórháznak kéne felelősséget vállalnia hisz ők vigyáznak a betegekre.Vagy tévedek?Undorodva vettem el a tollat az asztalról és írtam alá azt a baromságot.
-Most már mehetek?-sóhajtottam.
-Persze kedvesem.Ugye tudja melyik szoba?
-Természetesen.-löktem el magam a pulttól és a lépcső felé vettem az irányt.Gyűlölöm a lifteket.Elég horror filmet láttam már róla és akkor meg esküdtem hogy soha nem fogom berakni a lábamat egy ilyen szerkezetbe.Szerencsére nem kellett sokat gyalogolnom.Mikor az ajtóhoz értem különös hangokat hallottam.Mint ha valaki üvöltözne.De nem is egy valaki.Gondolkodás nélkül feltéptem az ajtót és berontottam a szobámba.Azt hittem szívrohamot kapok.A húgom nagyban kalimpált a lábaival és sikítozott miközben az orvosok próbálták lenyugtatni.
-Hölgyem maga mit keres itt?-kérdezte idegesen az egyik orvos miközben a húgomat szorította az ágyhoz.
-Larát jöttem meglátogatni.-mondtam rémülten és az ajtónak nyomtam magam.
-Engedjenek el!-üvöltötte Lara és közben sírt.
-Nyugodjon meg kis lány.Nem lesz semmi baj.-motyogta a pasi.
-De lesz!Azonnal engedjenek el.Meg akar ölni!!-üvöltött tovább és gyomorszájon rúgta az egyik orvost.
-Lara azonnal hagyja abba.-mondta az orvos és egy injekciós tűvel közeledett a kis húgom felé.
-Ne könyörgöm hadjon avval békén.Nem akarom megint meg kapni csak el akarok innen menni.Nem értik meg akar ölni?-sírt a húgom
-Senki nem fog megölni.-sóhajtott az orvos és beadta a szert Larának aki rögtön lenyugodott.

-Most mit csináltak vele?-kérdeztem félve.
-Nyugtatót adtunk neki.Ez a harmadik rohama a héten.
-De ez ugye csak átmeneti állapot?
-Nem tudom hölgyem.Ez a kislány egyre furább.Este a kórházban járkál mert nem tud aludni.Azt mondja a gyilkos az álmában is meg találja.Tegnap le akarta vágni a szem héját hogy többet ne tudjon el aludni.-mesélte az orvos én pedig elképedve hallgattam a történteket.Ezt nem hiszem el.Lizi szerinte megszállta az ördög de ez baromság.Nem léteznek ördögök!
-De ugye nem tett magában kárt?
-Nem dehogy is.Minden egyes órában figyeljük őt.Szerintem most ez a kis adag nyugtató ki ütötte őt egy kis időre.Szeretne vele beszélni?-kérdezte az orvos miközben valamit írt egy papírra.
-Persze.-válaszoltam.-De magamra hagynának vele?-kérdeztem.
-Igen.-bólintott az orvos majd mindannyian kimentek.Lassú léptekkel a húgomhoz sétáltam és le ültem az ágyára.
-Lara?-fogtam meg a kezét óvatosan mire ős a kis ujjait rá kulcsolta az enyéméire,és felém fordította verejtékes kis fejét.
-Te szeretsz ugye?-kérdezte reket hangon.
-Miért ne szeretnélek?Hisz a húgom vagy.-mosolyodtam el.
-Ugye te nem tartasz bolondnak?Mond hogy hiszel nekem.-nézett rám a kis könnyes szemeivel.A szívem megszakadt.
-Persze hogy hiszek neked.Bennem mindig bízhatsz.-mondtam és egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Haza akarok menni.Nagyon hiányzik anya.-mondta szomorúan.
-Képzeld haza jön Liam is.-mondtam boldogan.
-Az engem nem érdekel.-forgatta meg szemeit.
-Tessék miért?
-Mert utál.Soha nem látogat meg és nem szól hozzám.-görbült le a szája.
-Hidd el ő is ugyan úgy szeret mint bármelyikünk.-mondtam és még jobban megszorítottam fehér kis ujjait.
-Dina meg akar ölni.-sírta el magát.
-Lara ki akarna megölni?-kérdeztem idegesen.
-Hát ő.-kelt fel az ágyáról és az orrom alá tolt egy rajzot.
-De ki ez?-érdeklődtem.
-Azt nem mondhatom el csak meg akar ölni.És az álmaimba is beférkőzik.Már napok óta nem tudok aludni.Kérlek Dina ments meg.-ült az ölembe.Hirtelen elkezdtek szaporábban potyogni a könnyeim és magamhoz szorítottam a csöppnyi kis testét.
-Lara te eszel eleget?-néztem csontos kis arcára.
-Nem.-válaszolta egyszerűen.
-De ezt nem teheted!Enned kell.-mondtam szigorúan.
-Dina mondhatok neked valamit?-kérdezte elterelve a témát.
-Nekem bármit elmondhatsz.-válaszoltam és a füle mögé tűrtem göndör kis fürtjeit.
-Lerajzoltam az álmaimat.-motyogta.
-Tessék?-kérdeztem mire ő lassan kiszállt az ölemből majd a párnája alól kihúzott egy kis könyvet és a kezembe nyomta.Remegő kézzel nyitottam ki.Különféle ölési módszereket rajzolt le a húgom.A hoz képest hogy Lara 9 éves gyönyörűen rajzol.Mint egy művész.
-Te ezeket álmodod?-néztem rá.
-Igen.Már napok óta.-sóhajtott.-Elhoznál nekem otthonról valamit?
-Persze akármit.-csuktam össze a könyvet mivel a hideg is kirázott tőle.
-A szobámban van egy ugyan ilyen könyv.Mikor utoljára otthon voltam a kukába dobtam.Elhoznád nekem?-kérdezte szomorúan.
-Persze.-mosolyodtam el.Lara vissza szállt az ölembe és zokogni kezdett.Nagyon meg sajnáltam ezt a kislányt.Nagyon féltettem.Mi van ha komolyabb problémái lesznek?Nem akarom hogy bántsa magát.Valahogy ki kell szednem belőle azt a nagy titkot amit úgy rejteget.
-Hölgyem a látogatási idő lejárt.-jött be egy nővér.Lara kiszállt az ölemből majd vissza az ágyba.
-Ugye nem felejted el?-kérdezte szipogva.
-De hogy felejtem.-mosolyodtam el és kimentem a szobából.Lerobogtam a lépcsőn majd ki az épületből és rohanni kezdtem.Nem tudom miért csak rohantam egészen hazáig.

El se hiszem hogy ennyi kometet kaptam már az első fejezetnél.Be vallom őszintén örömömben ugráltam a szobába.Nagyon örülök hogy ennyi embernek tetszik a történetem.És nagy nagyon szépen köszönöm a kritikákat.:)Most már azok is tudnak komentelni akiknek nincsen google fiókjuk.

Kezdet..

*Liam szemszöge*

Fenekestül fel fordult az életem mióta a húgom bekerült a diliházba.Jó kicsit durva kifejezés talán a diliház de nincs rá jobb szó.Vagy csak én nem tudok.Na jó nem csak a húgom miatt fordult fel az életem ha nem a One Direction miatt is.Persze az a jó értelemben.Ők nem tudnak a húgom létezéséről sem.Szégyenlem egy kicsit.Tudom hogy már 2 éve együtt vagyunk és egy kicsit durva hogy nem meséltem nekik a legkisebb család tagról sőt le is tagadtam.Azt is tudom hogy milyen gonosz dolog tőlem de mit tehettem volna?Ha nap világra kerül a titkom akkor az emberek talán még jobban fognak utálni vagy egyszerűen engem is elkönyvelnek bolondnak.Pedig ez nem igaz!A két nővéremről mindig büszkén mesélek a többieknek de a kicsi létezését fel se hozom.Gondolom hogy milyen érzése lehet miatta de a helyemben ő is ezt tenné.De attól még ugyan úgy szeretem őt.Most hogy a turnénk vége tért és lesz egy kis szünetünk elterveztem hogy meglátogatom,hogy azért még se érezze rosszul magát.Anyának küldtem egy sms-t hogy ott fogok lakni egy ideig.Legalább is addig míg az újabb turnénk el nem kezdődik.A bőröndömbe minden ruhámat szépen beraktam és ami még szükséges.Be csuktam és leraktam a földre majd rá ültem az ágyamra és egy fotót kezdtem el vizslatni amit kint hagytam a szekrényemen.A testvéreimmel vagyok rajta még mikor kicsik voltunk.Ezt a képet mindig előveszem ha nagyon hiányoznak és persze nap közben be rakom a fiókomba és rá rakok egy törülközőt,ha netán valaki kutakodik nálam ne fedje fel a húgom kilétét.Kicsit úgy hangzik ez mint ha egy szuperhőst rejtegetnék előlük.Le vágni nem akartam a képről őt mert az már tényleg nagy szemétség lett volna tőlem.Lara egy gyönyörű kislány és nagyon okos is volt,mind addig amíg nem lett egy gyilkosság szem tanúja.Lecsukni nem csukhatták le hisz még csak 9 éves,ezért elengedték és továbbra is nálunk lakhatott.Csak hogy a kis szívét megterhelte és be dilizett.Össze vissza beszélt mindenről,öngyilkos   akart lenni de azt Edina megtudta akadályozni.Anya elpanaszolta Lara gondját egy orvosnak és rögtön elküldte egy pszichológushoz aki utána elküldte a diliházba.Ott próbálják kiszedni belőle hogy miért ilyen amilyen.Megmondom őszintén én amióta bolond lett egy szót se váltottam vele.Féltem.De nem tudom miért csak féltem.Eliza és Edina is próbálják kideríteni a nagy titkot de semmi.

-Haver nem jössz?-jött be a szobámba Niall én meg abban a pillanatban dugtam a képet a párnám alá.

-De persze csak még berakok egy két cuccot.-mondtam.

-Oké.Kint várunk.-mosolyodott el majd becsukta maga után az ajtót.Gyorsan beraktam a képet az első zsebbe majd felvettem a cipőmet és indultam is ki.

-Hú végre egy kis szabadság.-emelte fel Louis a kezeit.

-Ja találkozhatsz a csajoddal.-lökte oldalba Harry.

-Héj legalább nekem van.-nézett rá szúrós szemekkel.

-Nem mehetnénk?-kérdeztem miközben bedobtam a bőröndömet a kocsi csomagtartójába.

-Liam baba találkozni akar az anyucival?-csípte meg Louis az arcomat.

-Ilyet többet ne.-motyogtam és beszálltunk a kocsiba.Louis kitalálta hogy mi lenne ha mondjuk ő vinne haza minket kocsival mert nem akarja hogy a repülő téren lesi fotósok kapják le.Mondjuk ebben van valami és furcsa módon egyet értettem vele.Miközben a kocsi robogott én az ablakon lefolyó eső cseppeket nézegettem.Nem volt semmi izgalmas rajtuk csak olyan megnyugtató.A többi emberrel ellentétben én igen is szeretem az esőt.Kis koromban még akkor is kimentem játszani mikor zuhogott.Bár anya nem örült neki de nem érdekelt.

-Na Liam megjöttünk.-parkolt le Louis a házunk előtt.Meg köszöntem a fuvart majd kimásztam a kocsiból és a csomag tartóból elő halásztam a bőröndömet.Intettem egyet a srácoknak majd a bejárati ajtónkhoz vettem az irányt.Olyan furcsa haza jönni.Vettem egy mély levegőt és becsöngettem.

-Liam!-pillantott meg Eliza és rögtön a nyakamba ugrott.

-Helló Lizi.-szorítottam magamhoz.

-Na gyere be mert megázol.-nevetett és szó szerint berántott az ajtóból.

-Anya?-kérdeztem.

-A konyhában.-mondta mire én a konyha felé vettem az irányt.

-Szia anya.-köszöntem neki mire ő megpillantott és rohant is hozzám hogy megöleljen.Tudom mi hiányzott nekem.Hát az ölelése.Tudom hogy már nagy vagyok és ez dedósan hangzik de tényleg így éreztem.

-Jaj Liam kincsem nagyon hiányoztál.-mondta anya és egy könny csepp gördült le az arcán az örömtől.

-Te is nekem.-mosolyodtam el.-Dina?-érdeklődtem.

-Laránál van a kórházban.

-Diliházban.-javította ki Lizi unottan miközben a szőlő szemeket nyomta be a szájába.

-Eliza meg ne halljam még egyszer!Ha te lennél az ő helyében te se repesnél az örömtől ha bolondnak neveznének.

-Ha te mondod.-sóhajtott.

-Ugye Liam te is meg fogod látogatni?Nagyon hiányzol neki.

-Tessék?Emlékszik rám?

-Persze hogy emlékszik rád.Hisz a testvére vagy!Nem a memóriájával van gond.-mondta anya szomorúan.

-A kedvedért meglátogatom.

-Megágyaztam neked a vendég szobában.

-Hogy hogy?Mi lett a szobámmal?-kérdeztem meglepetten.

-Dina irodája lett.

-Hogy hogy iroda?

-Képzeld el a nővérkédet felvették egy híres divatlapnál.

-Hú de csúcs.-motyogta Lizi.

-Te maradj csak csöndbe.-intett le anya.-Ha nem lettél volna pimasz nem rúgtak volna ki.

-Ááá Lizi te semmit nem változtál.-nevettem.

-Te se.-kacsintott.

-Na fel megyek kipakolni.-jelentettem ki és felcibáltam a lépcsőn a bőröndömet.Miközben a folyosón sétáltam megpillantottam a húgom szobáját.Az ajtaja nyitva volt így belátást nyertem az egész helyiségre.

A falnak támasztottam a bőröndömet és beléptem a picike szobába.Ez különös.Mikor utoljára itt voltam ez a szoba rózsaszín színben pompázott és a polcok tele voltak rakva mosolygós babákkal.Most pedig az egész fekete és a babák nyaka vagy piros (gondolom vért akart imitálni Lara) volt vagy pedig le volt szedve.Ez az egész szoba olyan vér fagyasztó.Anya megengedte neki hogy ezt tegye a kis szobájával?

Le emeltem az egyik babát ami félelmetesen is hasonlított rám.A nevem a pólójára volt írva fekete filc tollal.Megnéztem a hátát és egy kis cetlike volt rá ragasztva.Le téptem róla és a babát vissza raktam gondosan az eredeti helyre.Az írás láttán azt hittem helyben el ájulok."Te utálsz engem ezért én is utállak téged." ez állt a cetlin.Össze gyűrtem a sárga papírt és behajítottam a kukába.A húgom tudta hogy titkolom a világ elől?A kuka tartalma is meglepő volt.Le térdeltem a földre és kiborítottam a szemtest.Te le volt hajszállal,filc tollal össze tépett fényképekkel,piros festékes gumikesztyűkkel,és egy kis notesz volt még ott.Remegő kézzel nyitottam ki a kis könyvet és elképedve bámultam a lapokat.Egy csomó rajzott tartalmazott no meg számolást.Ahogy a képekből kivettem gyilkosságra készült.Várjunk gyilkosságra?De hisz a húgom 9 éves.A könyvet zsebre vágtam a többit vissza dobtam a kukába.Nem csodálkoznék ha kiderülne hogy a kesztyűn igazi vér van.Gyors léptekkel hagytam el a szobát és beléptem a vendég szobába majd magamra zártam az ajtót.Ez nem Larára vall.Kicsit betojtam a baba miatt csoda ha el tudok aludni az éjszaka.

Aki elolvassa a történetemet megkérhetném hogy írja le a véleményét?Hogy egyáltalán van e értelme folytatnom.Előre köszönöm:)