A vér illata...

FIGYELEM! Sajnálom hogy ilyen későn hoztam új részt. Megpróbálom minél hamarabb hozni a következőt. 

ui.:A ZENÉT KÖTELEZŐ HALLGATNI OLVASÁS KÖZBEN!

*Liam szemszöge*

- Nem biztos, hogy tudni akarjátok. – mondta Lizi.

- De tudni akarjuk! – mondtuk egyszerre Dinával.

- Hát jó. – sóhajtott Lizi és elkezdte olvasni a levelet

Kedves Payne család!(Már aki még él)

Gondolom most a fejetekben az a kérdés kering, hogy „MIÉRT?” . A válaszra vártok? Hamarosan kiderül csak nyugalom. Az élet egy játék. Aki nyer, az túléli. Aki meg veszít, az megérzi a kín keserű ízét. A hoz, hogy túléljétek, ezt a játékot egy dolgot kell tennetek. Gondolkodni! Nem fogok semmit se elárulni. Nektek kell rájönni, hogy épp mi a feladat. Ez nekem miért szórakoztató? Mert megérzitek azt a szenvedést, amit én éltem át az elmúlt években. Ha az egyikőtök valamelyik feladatot netán elszúrná, én megkeresem, és akkor fogok, vele végezni mikor nem figyel. Jó szórakozást!

Ui.: A ház minden pontján meglepetés vár rátok.

Szeretettel: Lara.

Mikor Lizi felolvasta az utolsó sorokat a papírról a lábam remegni kezdett, és mint ha a torkomat valaki szorítaná. Dyna arcáról csak úgy potyogtak a könnyek Lizi meg értetlenül meredt a félig ázott félig véres papírra. Nem értettem miért olvassa újra át. Hisz minden egyes szót tisztán lehetett érteni. Van egy olyan érzésem, hogy ezt a napot nem fogom túl élni. Dynát felsegítettem a földről és a holttest mellé léptem. Anya volt az! El sem hiszem, hogy Lara ezt művelte. Lara, aki imádta az anyukáját. Vajon mit láthatott az a kislány hogy ilyen tettekre vetemedett? Vajon miért nevezi a mi kínzásunkat játéknak? Ez nem is játék! Lara megbolondúlt.

-         Szerintem jobb, ha kimegyünk ebből a szobából. – hajtotta össze a levelet Lizi.

-         Igen. És jobb, ha ide vissza se jövünk. – motyogtam és letakartam a hullát egy fehér lepedővel.

-         Tessék? És én még is hol fogok aludni. – esett kétségbe Dyna.

-         Kétlem, hogy fogsz tudni aludni. – rázta a fejét Lizi és keresztbe rakta a kezét.

-         Mert?

-         Mert te nem vagy olyan, aki egy ilyen esemény után nyugodtan tudna szunyókálni. – sóhajtott Lizi.

-         És ha még is?

-         Akkor mész Liamhez.

-         Inkább megyek Liamhez mint hozzád. – morgolódott Dyna és kiment a szobából.

-         Miért vagy vele mindig ilyen gonosz? – néztem Lizire.

-         Azért mert megérdemli. – forgatta szemeit és ő is kiviharzott a szobából. Egy utolsó pillantást vettem a letakart holtestről majd én is távoztam a szobából. Kulcsra zártam az ajtót majd lementem a nappaliba tévézni hátha meg nyugszom egy kicsit. A kanapé kényelmes volt így gyorsan el tudtam aludni.

Egy nyugtató, de még is idegesítő éneklésre keltem. Szemeimet megdörzsöltem és az órára pillantottam. 0:00 mutatott. Ez egy kicsit ijesztő. És miért van rajtam takaró? Ki ropogtattam az ujjaimat és levakartam magamról a takarót. Vajon ki tehette rám? Biztos Dyna. Nem szereti, ha valaki takaró nélkül alszik. A dal egyre hangosabb lett, de még is olyan megnyugtató volt. Kikapcsoltam a tévét és elő vettem a zsebemből a telefont hogy az utat tudjam világítni. Nem akarok hasra esni. A kezeim jég hidegek voltak és remegtek a félelemtől.  Tudom, hogy minden egyes amatőr horror filmben az ember utána néz a hangoknak. Soha nem is értettem miért csinálják. De most hogy kb. ugyan abban a szituációban vagyok értem. Egyesével szedve a lépcsőfokokat mentem fel az emeletre. A hang egyre ijesztőbb lett, ahogy közeledtem felé. Furcsa módon a folyosó legvégéről jött a hang. Sajnos a telefonom fénye nem világította be az egész teret így közelebb kellett merészkednem. Ahogy közeledtem a hangoz egyre világosabb lett, hogy ki az a személy.

-         Te meg mit csinálsz? – kérdeztem halkan.

-         Mosom a szenvedés jelét. – mondta Lara és folytatta a törlést.

-         De miért?

-         Hogy ne hagyjon nyomot. – mondta határozottan

-         Várj! Hogy került ide vér. – kérdeztem mire ő felnézett rám. Annyira megijedtem, hogy egy lépést hátráltam.

-         Liam! A kíváncsi Liam. Talán te is így akarod végezni? – kérdezte és elő húzott egy kést a háta mögül. – Szeretnéd,hogy,már csak egy vödör vér legyél, amit egy kézlendítéssel kiöntök a folyóba? A halak biztos örülni fognak a DNS-ednek. És én is szívesen nézném, meg,ahogy a késen végig folyik a te rikító véred. -húzta végig rajta az ujját majd rám nézett - Ezt szeretnéd ? -állt fel és a ruhájáról csöpögött a szappanos víz meg a vér. – Nem hallom! Válaszolj! – markolta meg erősen a kés alját úgy, hogy az ujjai is kifehéredtek. Nem válaszoltam csak hirtelen megfordultam és futásnak eredtem.