Diliházban..

*Dina szemszöge*
Rajtam volt a sor hogy meglátogassam a kis húgomat a "kórházban".Anya nem szereti ha diliháznak nevezzük.Szerinte rosszul esik Larának.Nagyon aggódom érte.De félek is tőle.Mi van ha az egyik nap ok nélkül rám támad?Kicsit furcsa gondolataim vannak de ha végig nézzük Lara ijesztő tevékenységeit ez is meg eshet.A zuhogó esőben robogtam végig a város utcáit.Mire oda értem már a pólómból is a vizet lehetett facsarni.Anya mondta hogy vigyek eső kabátot de nem hallgattam rá.Rosszul tettem.Ahogy beléptem a kórház bejáratán rögtön megcsapta az orromat az a különleges szag.Személy szerint én gyűlölöm ezt a szagot.A hideg is kiráz tőle.A recepciós asztalhoz léptem és vártam míg egy nővér felbukkan.
-Jó napot kívánok.Miben segíthetek?-jött oda egy fehér ruhás öreg nénike.
-Csókolom.Lara Payne-hez jöttem.-motyogtam.
-Oké.Tessék itt kellene alá írni.-nyomott az orrom alá egy papírt.
-Ő minek kell alá írnom?-néztem fel furán.
-Ó tudja kedveském mostantól minden látogatónak alá kell írnia egy papírt hogy felelősséget vállal a saját testi épségéért.-mosolyodott el a néni.Tessék?Szóval ha rám támad egy ideg beteg és mondjuk meg késel akkor az az én hibám lesz?Milyen baromság ez?Inkább a kórháznak kéne felelősséget vállalnia hisz ők vigyáznak a betegekre.Vagy tévedek?Undorodva vettem el a tollat az asztalról és írtam alá azt a baromságot.
-Most már mehetek?-sóhajtottam.
-Persze kedvesem.Ugye tudja melyik szoba?
-Természetesen.-löktem el magam a pulttól és a lépcső felé vettem az irányt.Gyűlölöm a lifteket.Elég horror filmet láttam már róla és akkor meg esküdtem hogy soha nem fogom berakni a lábamat egy ilyen szerkezetbe.Szerencsére nem kellett sokat gyalogolnom.Mikor az ajtóhoz értem különös hangokat hallottam.Mint ha valaki üvöltözne.De nem is egy valaki.Gondolkodás nélkül feltéptem az ajtót és berontottam a szobámba.Azt hittem szívrohamot kapok.A húgom nagyban kalimpált a lábaival és sikítozott miközben az orvosok próbálták lenyugtatni.
-Hölgyem maga mit keres itt?-kérdezte idegesen az egyik orvos miközben a húgomat szorította az ágyhoz.
-Larát jöttem meglátogatni.-mondtam rémülten és az ajtónak nyomtam magam.
-Engedjenek el!-üvöltötte Lara és közben sírt.
-Nyugodjon meg kis lány.Nem lesz semmi baj.-motyogta a pasi.
-De lesz!Azonnal engedjenek el.Meg akar ölni!!-üvöltött tovább és gyomorszájon rúgta az egyik orvost.
-Lara azonnal hagyja abba.-mondta az orvos és egy injekciós tűvel közeledett a kis húgom felé.
-Ne könyörgöm hadjon avval békén.Nem akarom megint meg kapni csak el akarok innen menni.Nem értik meg akar ölni?-sírt a húgom
-Senki nem fog megölni.-sóhajtott az orvos és beadta a szert Larának aki rögtön lenyugodott.

-Most mit csináltak vele?-kérdeztem félve.
-Nyugtatót adtunk neki.Ez a harmadik rohama a héten.
-De ez ugye csak átmeneti állapot?
-Nem tudom hölgyem.Ez a kislány egyre furább.Este a kórházban járkál mert nem tud aludni.Azt mondja a gyilkos az álmában is meg találja.Tegnap le akarta vágni a szem héját hogy többet ne tudjon el aludni.-mesélte az orvos én pedig elképedve hallgattam a történteket.Ezt nem hiszem el.Lizi szerinte megszállta az ördög de ez baromság.Nem léteznek ördögök!
-De ugye nem tett magában kárt?
-Nem dehogy is.Minden egyes órában figyeljük őt.Szerintem most ez a kis adag nyugtató ki ütötte őt egy kis időre.Szeretne vele beszélni?-kérdezte az orvos miközben valamit írt egy papírra.
-Persze.-válaszoltam.-De magamra hagynának vele?-kérdeztem.
-Igen.-bólintott az orvos majd mindannyian kimentek.Lassú léptekkel a húgomhoz sétáltam és le ültem az ágyára.
-Lara?-fogtam meg a kezét óvatosan mire ős a kis ujjait rá kulcsolta az enyéméire,és felém fordította verejtékes kis fejét.
-Te szeretsz ugye?-kérdezte reket hangon.
-Miért ne szeretnélek?Hisz a húgom vagy.-mosolyodtam el.
-Ugye te nem tartasz bolondnak?Mond hogy hiszel nekem.-nézett rám a kis könnyes szemeivel.A szívem megszakadt.
-Persze hogy hiszek neked.Bennem mindig bízhatsz.-mondtam és egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Haza akarok menni.Nagyon hiányzik anya.-mondta szomorúan.
-Képzeld haza jön Liam is.-mondtam boldogan.
-Az engem nem érdekel.-forgatta meg szemeit.
-Tessék miért?
-Mert utál.Soha nem látogat meg és nem szól hozzám.-görbült le a szája.
-Hidd el ő is ugyan úgy szeret mint bármelyikünk.-mondtam és még jobban megszorítottam fehér kis ujjait.
-Dina meg akar ölni.-sírta el magát.
-Lara ki akarna megölni?-kérdeztem idegesen.
-Hát ő.-kelt fel az ágyáról és az orrom alá tolt egy rajzot.
-De ki ez?-érdeklődtem.
-Azt nem mondhatom el csak meg akar ölni.És az álmaimba is beférkőzik.Már napok óta nem tudok aludni.Kérlek Dina ments meg.-ült az ölembe.Hirtelen elkezdtek szaporábban potyogni a könnyeim és magamhoz szorítottam a csöppnyi kis testét.
-Lara te eszel eleget?-néztem csontos kis arcára.
-Nem.-válaszolta egyszerűen.
-De ezt nem teheted!Enned kell.-mondtam szigorúan.
-Dina mondhatok neked valamit?-kérdezte elterelve a témát.
-Nekem bármit elmondhatsz.-válaszoltam és a füle mögé tűrtem göndör kis fürtjeit.
-Lerajzoltam az álmaimat.-motyogta.
-Tessék?-kérdeztem mire ő lassan kiszállt az ölemből majd a párnája alól kihúzott egy kis könyvet és a kezembe nyomta.Remegő kézzel nyitottam ki.Különféle ölési módszereket rajzolt le a húgom.A hoz képest hogy Lara 9 éves gyönyörűen rajzol.Mint egy művész.
-Te ezeket álmodod?-néztem rá.
-Igen.Már napok óta.-sóhajtott.-Elhoznál nekem otthonról valamit?
-Persze akármit.-csuktam össze a könyvet mivel a hideg is kirázott tőle.
-A szobámban van egy ugyan ilyen könyv.Mikor utoljára otthon voltam a kukába dobtam.Elhoznád nekem?-kérdezte szomorúan.
-Persze.-mosolyodtam el.Lara vissza szállt az ölembe és zokogni kezdett.Nagyon meg sajnáltam ezt a kislányt.Nagyon féltettem.Mi van ha komolyabb problémái lesznek?Nem akarom hogy bántsa magát.Valahogy ki kell szednem belőle azt a nagy titkot amit úgy rejteget.
-Hölgyem a látogatási idő lejárt.-jött be egy nővér.Lara kiszállt az ölemből majd vissza az ágyba.
-Ugye nem felejted el?-kérdezte szipogva.
-De hogy felejtem.-mosolyodtam el és kimentem a szobából.Lerobogtam a lépcsőn majd ki az épületből és rohanni kezdtem.Nem tudom miért csak rohantam egészen hazáig.

El se hiszem hogy ennyi kometet kaptam már az első fejezetnél.Be vallom őszintén örömömben ugráltam a szobába.Nagyon örülök hogy ennyi embernek tetszik a történetem.És nagy nagyon szépen köszönöm a kritikákat.:)Most már azok is tudnak komentelni akiknek nincsen google fiókjuk.