Muszáj!...

*Lara szemszöge*
Nincs mese végeznem kell velük.Még akkor is ha legbelül nagyon fáj.Igen nekem is vannak érzéseim,meglepő mi?Az orvosok meg a szüleim mindig úgy tüntetnek fel mások előtt mint ha egy szívtelen lény lennék aki meg keseríti az életüket.Pedig nem!Igen is van szívem ami ugyan úgy működik mint egy átlagos embernek.Mikor az ég felvette az ő kis fekete leplét elindultam a házunk felé.Világosban nem lehet gyilkolni!Biztos mindenki látott amatőr helyszínelős sorozatokat meg ilyen olyan gyilkos filmeket amiben a pszichopata tömeg gyilkos világosban ölte meg áldozatait.Ez mind csak mese.Ez viszont a valóság amiben nem lehet csak úgy lemészárolni egy embert reggel vagy délben.Ehez idő kell és egy jól ki tervelt ötlet.Meg is volt rá a lehetőségem a kórházban amit ki is használtam.Éjszakáimat a kis könyvem írásával töltöttem ugyan is féltem el aludni.Mi van ha álmomban öl meg?Onnan nincs kiút!Igaz hogy a saját álmom és hogy nekem kéne irányítanom de mikor az ember már az önbizalmát is elveszti mag az ön uralmát onnantól kezdve mindenedet irányíthatja.Gondolom mindenkinek volt már olyan érzése hogy tehetetlen és haszontalan.Vagy hogy úgy bánnak vele mint egy felmosó ronggyal.Ide oda húzogatják aztán vissza hajítják a mocskos vízbe.Én is így éreztem magam mikor bekerültem abba az intézetbe.De most más szelek fújnak és vissza adok minden fájdalmat amit ők valaha is okoztak nekem.Ahogy a mai gyerekek mondani szokták "a fagyi vissza nyal".Kis táskámba minden olyan felszerelés benne volt amire szűkségem lehet az este folyamán.A hogy léptem úgy csapódtak össze a fém tárgyak a szütyőmben.Meg próbáltam az egyik kezemmel leszorítani hogy ne legyen olyan hangos de mind hiába.Minden mozdulatomra reagáltak.A házunk kapuja be volt zárva így nem volt más választásom át kellett másznom rajta.Apám nem egy parázó alak ezért kis kerítést állított fel.Rosszul tette.Úgy látszik nem gondolkodott.Röhögve dobtam át a táskámat majd egy nagy lendülettel fel léptem a kis beton párkányra és át tettem a jobb lábamat majd a balt és bent is voltam.A vállamra dobtam a terep színű táskámat majd lassan a bokrok felé közeledtem.Sötét van szóval ez azt jelenti hogy mindenki alszik már.Gyerek játék lesz.Fel pattantam és meg kerültem a házunkat,és közben a szemeimmel követtem az ablak sorokat.Kerestem egy bizonyos ablakot.Nem volt nehéz rá találni.A ház legöregebbik ablaka.A kerete fehér volt egy ideig míg nem az eső tönkre nem tette.Azóta potyog le róla a fehér festék darabok.Az a jó ebben a házban hogy némelyik tégla ki áll így könnyebben jutok fel az áldozatomhoz.Vettem egy nagy lendületet és felhúztam magam.Kicsit megerőltető hogy csak az ujj perceiddel kapaszkodhatsz de sikerült fel másznom.Anyukám esténként kinyit minden ablakot hogy szellőzőn egy kicsit a lakás.Hát nem kellett volna.
Óvatosan kinyitottam és bemásztam rajta.Ledobtam a táskámat a földre és kivettem belőle a legélesebb tárgyat ami egy olló volt.Közelebb léptem a nyugodt testhez majd vettem egy mély levegőt és kezeimet a magasba emeltem és egy hirtelen mozdulattal anyukám testébe döftem a tárgyat.A vér csak úgy fröcsögött össze vissza.

Hogy meg bántam e hogy végre hajtottam ezt a mozdulatot?Nem!Igen is jól esett.Egy természetes ember ilyet soha nem művelne egy család tagjával.De én nem abba a kategóriába tartozom.Vigyorogtam miközben a vér be terítette a fehér ruhámat.Kivettem a szekrényből egy ruha darabot és bele töröltem az ollómról le folyó vért majd vissza dobtam a táskámba.Egy rántással lehúztam a holttestet az ágyról és megpróbáltam magam után húzni.Nem vagyok egy gyenge kölyök.De be kell hogy valljam azért volt ilyen könnyű húzni mivel a vér csurgott ki belőle és ugye bár az a folyós anyag csúszik.Olyan volt mint ha vajat meg olvasztanánk és végig öntenénk a folyosót vele és azon csúszkálnánk.Hogy magam után nyomot hagyjak bele mártottam három ujjamat a leg nagyobb vér tócsába majd a fürdőbe szaladtam és a tükörre írtam nagy betűkkel hogy "GYILKOS".Le mostam az ujjamról a maradék vért és mosolyogva pillantottam a tükörbe.Most az egyszer büszke voltam magamra.Boldogan mentem ki a mosdóból.Meg fogtam anyám kezét majd le húztam a lépcsőn.Gyorsan kellett cselekednem ugyan is nem kis hangja volt ahogy vonszoltam a tetemet.Óvatosan kinyitottam a bejárati ajtót és végig húztam a sáros földön.A torna cipőm se volt különb.A converse jelet már alig lehetett látni.Egy el mosódott kis csillag volt.Ledobtam a földre a táskámat és egy ásóval (ami a ház oldalának volt támasztva)elkezdtem ki ásni a kis tavunkat.Nem kellett sokat dolgozni.Csak egy probléma volt.Nem egyedül voltam a kertben.Nem láttam csak éreztem hogy a személy a tekintetével ki lyukasztja a hátam közepét.

Nagy nehezen meg hoztam a következő részt.Nagyon örülök hogy ennyi embernek tetszik és hogy ennyien komentelitek az írásomat.Arra kérnélek titeket hogy írjátok le nekem ki a kedvenc szereplőtök és miért.Előre is köszönöm:)