Csak egy kislány..

*Lara szemszöge*
Miután Liam távozott a szobámból még egy jó ideig a földön gubbasztottam és sírtam.Ez az egész nagyon rosszul esett nekem.Be vallom őszintén szívesen leszúrtam volna mivel túl tengett bennem a düh amit mással szerintem nem lehet csillapítani.És akkor az orvosok szerint nincs ön kontrollom.Letöröltem az arcomról a könny cseppeket majd megfogtam az ollót és teljes erőmből az ajtónak vágtam.Nem kell nekem Liam se a szeretete.Amúgy meg nem tehet róla hogy ide kerültem.Egyszerűen meg akar ölni!És én nagyon félek.Nem csak nap közben kísért de már az álmaiba is beférkőzik.Ha hagyták volna az orvosok hogy az nap levágjam a szemhéjamat legalább nem kínlódnék.Úgy se kellek senkinek.Max Dinának.De már ő is kezd elhanyagolni.Hetente egyszer ha jön.Lizi meg jó magasról tesz rám.Anya mindig avval etet hogy sok a dolga de valójában nem akar látni mert széggyel.Liam meg...róla nem is beszélnék.Nagyon fáj hogy majdnem mindenki bolondnak titulál.Pedig nem vagyok az!Ó bárcsak ne lettem volna akkor ott.Csodás életem lehetne de az az elmebeteg ember mindent elrontott.És még mindig a fejemben van ahogy az a kislány az életéért könyörgött.Nem tudtam rajta segíteni.És ez nagyon is aggaszt.Érzem ahogy szét tép a bűn tudat.Érzem a gonosznak a meleg suttogását ahogy megcsapta jég hideg füleimet.Érzem a fájdalmat amit minden nap átélek.
Egy folytában az a bizonyos mondat jár a fejembe."Ha elmondod bárkinek is,az lesz az utolsó mondatod az életedben".Félek ha elmondom bárkinek is ő megtalál és ki nyír.A pszichológus egy rossz álom űzőt akasztott a lámpámra.Valójában nem tudom mi a neve de szerinte elűzi a rossz álmot és csak jót álmodik az ember.Nos nálam ez nem sikerült.Fölkeltem a hideg kőről és leszedtem a lámpámról azt a micsodát és szépen az asztalomra helyeztem.Majd az ajtóhoz sietem és fel vettem a földről az ollómat.Leültem a kis asztalhoz és szét vágtam azt a valamit.Nem kell nekem ilyen masina.Nem is működik!Leszedtem róla a tollakat és a rongy babám fejére ragasztottam az összeset.Igazából ez nem is rongy baba ha nem inkább "wudu baba".Az összes család tagomról készítettem egy ilyen kis bábút.És amelyik a legtöbb fájdalmat okozza nekem abba bele szúrok egy kis gombos tűt.Eddig Liam mellkasában van a legtöbb.Meg is érdemli.Mindig abban reménykedem hogy érezze a fájdalmat.Hogy meg tudja nekem milyen érzés itt lenni.
Levettem a dobozom fedelét és kivettem a kis könyvet belőle.Dina megígérte hogy elhozza nekem azt amit otthon hagytam.Ezekben a könyvekben az álmaim vannak.Majdnem mindennap ugyan azt álmodom csak egy kis változással.Igazából nem csak rajzok vannak benn ha nem számolások is.Minden éjszaka megjelenik az álmomban egy szám amit le jegyzetelek ebbe a kis füzetbe.
-Bejöhetek Lara?-nézett be az ajtón Lizi.
-Miért akarsz bejönni?-raktam a dobozba a könyvet és kezembe vettem az ollót.
-Mert beszélni akarok veled.-csukta be maga után az ajtót.
-Miért?Soha nem akarsz velem beszélni.
-Tudom de...-akadt meg.-Tudod azért akarok veled beszélni mert a húgom vagy.-nyelt egy nagyot.
-Nem vagyok köteles veled szóba állni.-morogtam.
-Tisztában vagyok avval.De miért nem akarsz Liammel szóba állni?
-Csak.Nincs semmi közöd hozzá.És most húzz innen.-szorítottam jobban az ollót.
-Na ide figyelj te kis taknyos!Semmi jogod nincs hozzá hogy ilyen hangnembe beszélj velem.Elegem van hogy sajnáltatod magad.Leszarom hogy ki akar téged megölni mert valójában az ami a fejedben van csupán a bugyuta elméd születése.Semmi köze a hoz ami valójába történt veled.Te nem beteg vagy ha nem bolond!-üvöltött velem mire el öntött a harag és oda vágtam az ollót hozzá ami a kezében landolt.
-Te hülye gyerek.-üvöltött hangosabban és mellkasához szorította a véres kezét.-Tud meg ezért nem szeret senki.Megértem Liamet tudod én is szívesen titkolnálak el.De sajnos már tudnak a létedről.
-Húzz innen!-álltam fel a székről.
-Mert?Tudod én elmehetek innen de te örökké itt maradsz.-ordította majd kimenekült a szobából.Kivettem a dobozból a babát és agyon szurkáltam tűvel majd kinyitottam az ablakomat és kidobtam.Megérdemelte hogy neki vágtam az ollót.De majd meg látjuk mit fog szólni ha éjszaka megjelenek a háznál.Igaza volt a gyilkosnak.Ha sorban megölöm a család tagjaimat megtisztul a lelkem és végre nyugodtan élhetek.Már csak ki kell jutnom valahogy ebből a börtönből.A kis szekrényemhez siettem és kivettem belőle a hátizsákomat majd minden cuccomat szépen bele dobáltam.Felvettem a kabátomat no meg a cipőmet és a vállamra dobtam a táskámat.Kinyitottam még jobban az ablakomat és kifeszítettem egy székkel.Az egyik lábamat felraktam a párkányra majd oldalra pillantottam.Meg akadt a szemem az asztalon lévő családi képen.Oda rohantam az asztalhoz és egy ideig néztem majd megfogtam és erővel a földhöz vágtam hogy ripityára törjön.Fel emeltem egy üveg szilánkot,majd bele szúrtam az ujjamba hogy kibugyogjon a fehér bőröm alól a rikító piros vér.Megfogtam a képet és elkezdtem a saját véremmel írni az üzenetet a fénykép hátuljára.Miután evvel végeztem össze hajtottam,leraktam az asztalra és az ablak felé indultam.Fel léptem az ablak párkányra és lemásztam a ház oldalán.Nagyon fájt a szúrt seb az ujjamon de pillanatnyilag nem érdekelt.Mikor sikeresen földet értem elindultam a park felé.Hisz még reggel van.Este fogok lesulytani rájuk.És már tudom is ki lesz az első áldozat...

Nagyon sajnálom hogy csak most hoztam a következő részt de nagyon sok tanulni valóm volt.Remélem azért olvassátok a történetemet.Tudom nem lett valami hosszú fejezet..3 komi és megpróbálom hozni a következő részt.