Kezdet..

*Liam szemszöge*

Fenekestül fel fordult az életem mióta a húgom bekerült a diliházba.Jó kicsit durva kifejezés talán a diliház de nincs rá jobb szó.Vagy csak én nem tudok.Na jó nem csak a húgom miatt fordult fel az életem ha nem a One Direction miatt is.Persze az a jó értelemben.Ők nem tudnak a húgom létezéséről sem.Szégyenlem egy kicsit.Tudom hogy már 2 éve együtt vagyunk és egy kicsit durva hogy nem meséltem nekik a legkisebb család tagról sőt le is tagadtam.Azt is tudom hogy milyen gonosz dolog tőlem de mit tehettem volna?Ha nap világra kerül a titkom akkor az emberek talán még jobban fognak utálni vagy egyszerűen engem is elkönyvelnek bolondnak.Pedig ez nem igaz!A két nővéremről mindig büszkén mesélek a többieknek de a kicsi létezését fel se hozom.Gondolom hogy milyen érzése lehet miatta de a helyemben ő is ezt tenné.De attól még ugyan úgy szeretem őt.Most hogy a turnénk vége tért és lesz egy kis szünetünk elterveztem hogy meglátogatom,hogy azért még se érezze rosszul magát.Anyának küldtem egy sms-t hogy ott fogok lakni egy ideig.Legalább is addig míg az újabb turnénk el nem kezdődik.A bőröndömbe minden ruhámat szépen beraktam és ami még szükséges.Be csuktam és leraktam a földre majd rá ültem az ágyamra és egy fotót kezdtem el vizslatni amit kint hagytam a szekrényemen.A testvéreimmel vagyok rajta még mikor kicsik voltunk.Ezt a képet mindig előveszem ha nagyon hiányoznak és persze nap közben be rakom a fiókomba és rá rakok egy törülközőt,ha netán valaki kutakodik nálam ne fedje fel a húgom kilétét.Kicsit úgy hangzik ez mint ha egy szuperhőst rejtegetnék előlük.Le vágni nem akartam a képről őt mert az már tényleg nagy szemétség lett volna tőlem.Lara egy gyönyörű kislány és nagyon okos is volt,mind addig amíg nem lett egy gyilkosság szem tanúja.Lecsukni nem csukhatták le hisz még csak 9 éves,ezért elengedték és továbbra is nálunk lakhatott.Csak hogy a kis szívét megterhelte és be dilizett.Össze vissza beszélt mindenről,öngyilkos   akart lenni de azt Edina megtudta akadályozni.Anya elpanaszolta Lara gondját egy orvosnak és rögtön elküldte egy pszichológushoz aki utána elküldte a diliházba.Ott próbálják kiszedni belőle hogy miért ilyen amilyen.Megmondom őszintén én amióta bolond lett egy szót se váltottam vele.Féltem.De nem tudom miért csak féltem.Eliza és Edina is próbálják kideríteni a nagy titkot de semmi.

-Haver nem jössz?-jött be a szobámba Niall én meg abban a pillanatban dugtam a képet a párnám alá.

-De persze csak még berakok egy két cuccot.-mondtam.

-Oké.Kint várunk.-mosolyodott el majd becsukta maga után az ajtót.Gyorsan beraktam a képet az első zsebbe majd felvettem a cipőmet és indultam is ki.

-Hú végre egy kis szabadság.-emelte fel Louis a kezeit.

-Ja találkozhatsz a csajoddal.-lökte oldalba Harry.

-Héj legalább nekem van.-nézett rá szúrós szemekkel.

-Nem mehetnénk?-kérdeztem miközben bedobtam a bőröndömet a kocsi csomagtartójába.

-Liam baba találkozni akar az anyucival?-csípte meg Louis az arcomat.

-Ilyet többet ne.-motyogtam és beszálltunk a kocsiba.Louis kitalálta hogy mi lenne ha mondjuk ő vinne haza minket kocsival mert nem akarja hogy a repülő téren lesi fotósok kapják le.Mondjuk ebben van valami és furcsa módon egyet értettem vele.Miközben a kocsi robogott én az ablakon lefolyó eső cseppeket nézegettem.Nem volt semmi izgalmas rajtuk csak olyan megnyugtató.A többi emberrel ellentétben én igen is szeretem az esőt.Kis koromban még akkor is kimentem játszani mikor zuhogott.Bár anya nem örült neki de nem érdekelt.

-Na Liam megjöttünk.-parkolt le Louis a házunk előtt.Meg köszöntem a fuvart majd kimásztam a kocsiból és a csomag tartóból elő halásztam a bőröndömet.Intettem egyet a srácoknak majd a bejárati ajtónkhoz vettem az irányt.Olyan furcsa haza jönni.Vettem egy mély levegőt és becsöngettem.

-Liam!-pillantott meg Eliza és rögtön a nyakamba ugrott.

-Helló Lizi.-szorítottam magamhoz.

-Na gyere be mert megázol.-nevetett és szó szerint berántott az ajtóból.

-Anya?-kérdeztem.

-A konyhában.-mondta mire én a konyha felé vettem az irányt.

-Szia anya.-köszöntem neki mire ő megpillantott és rohant is hozzám hogy megöleljen.Tudom mi hiányzott nekem.Hát az ölelése.Tudom hogy már nagy vagyok és ez dedósan hangzik de tényleg így éreztem.

-Jaj Liam kincsem nagyon hiányoztál.-mondta anya és egy könny csepp gördült le az arcán az örömtől.

-Te is nekem.-mosolyodtam el.-Dina?-érdeklődtem.

-Laránál van a kórházban.

-Diliházban.-javította ki Lizi unottan miközben a szőlő szemeket nyomta be a szájába.

-Eliza meg ne halljam még egyszer!Ha te lennél az ő helyében te se repesnél az örömtől ha bolondnak neveznének.

-Ha te mondod.-sóhajtott.

-Ugye Liam te is meg fogod látogatni?Nagyon hiányzol neki.

-Tessék?Emlékszik rám?

-Persze hogy emlékszik rád.Hisz a testvére vagy!Nem a memóriájával van gond.-mondta anya szomorúan.

-A kedvedért meglátogatom.

-Megágyaztam neked a vendég szobában.

-Hogy hogy?Mi lett a szobámmal?-kérdeztem meglepetten.

-Dina irodája lett.

-Hogy hogy iroda?

-Képzeld el a nővérkédet felvették egy híres divatlapnál.

-Hú de csúcs.-motyogta Lizi.

-Te maradj csak csöndbe.-intett le anya.-Ha nem lettél volna pimasz nem rúgtak volna ki.

-Ááá Lizi te semmit nem változtál.-nevettem.

-Te se.-kacsintott.

-Na fel megyek kipakolni.-jelentettem ki és felcibáltam a lépcsőn a bőröndömet.Miközben a folyosón sétáltam megpillantottam a húgom szobáját.Az ajtaja nyitva volt így belátást nyertem az egész helyiségre.

A falnak támasztottam a bőröndömet és beléptem a picike szobába.Ez különös.Mikor utoljára itt voltam ez a szoba rózsaszín színben pompázott és a polcok tele voltak rakva mosolygós babákkal.Most pedig az egész fekete és a babák nyaka vagy piros (gondolom vért akart imitálni Lara) volt vagy pedig le volt szedve.Ez az egész szoba olyan vér fagyasztó.Anya megengedte neki hogy ezt tegye a kis szobájával?

Le emeltem az egyik babát ami félelmetesen is hasonlított rám.A nevem a pólójára volt írva fekete filc tollal.Megnéztem a hátát és egy kis cetlike volt rá ragasztva.Le téptem róla és a babát vissza raktam gondosan az eredeti helyre.Az írás láttán azt hittem helyben el ájulok."Te utálsz engem ezért én is utállak téged." ez állt a cetlin.Össze gyűrtem a sárga papírt és behajítottam a kukába.A húgom tudta hogy titkolom a világ elől?A kuka tartalma is meglepő volt.Le térdeltem a földre és kiborítottam a szemtest.Te le volt hajszállal,filc tollal össze tépett fényképekkel,piros festékes gumikesztyűkkel,és egy kis notesz volt még ott.Remegő kézzel nyitottam ki a kis könyvet és elképedve bámultam a lapokat.Egy csomó rajzott tartalmazott no meg számolást.Ahogy a képekből kivettem gyilkosságra készült.Várjunk gyilkosságra?De hisz a húgom 9 éves.A könyvet zsebre vágtam a többit vissza dobtam a kukába.Nem csodálkoznék ha kiderülne hogy a kesztyűn igazi vér van.Gyors léptekkel hagytam el a szobát és beléptem a vendég szobába majd magamra zártam az ajtót.Ez nem Larára vall.Kicsit betojtam a baba miatt csoda ha el tudok aludni az éjszaka.

Aki elolvassa a történetemet megkérhetném hogy írja le a véleményét?Hogy egyáltalán van e értelme folytatnom.Előre köszönöm:)